Hogwarts Legacy (2023)

Már értem, miért nem kapott semmilyen elismerést ez a játék a Game Awards-on. Alapvetően a Hogwarts Legacy egy remek játék, de díjra jelölni, pláne nyertesnek kihozni bármilyen kategóriában, egy ennyire erős évben, mint 2023 volt, szemöldök ráncolást ért volna. Előre is bocs, de itt-ott lesz benne spoiler.

Mikor kijött a játék, a játékos társadalom el volt ájulva tőle, akkora hype alakult ki körülötte, hogy gyakorlatilag a csapból is ez folyt, ráadásul a nem sokkal később érkező Jedi Survivor iránti lelkesedést is rendesen beárnyékolta a játék sikere. Majd eltelt fél év, s mintha mindenki el is felejtette volna, még fél év múlva meg csak arra ocsúdott mindenki, hogy hoppá, ez 2023-as játék, mégse jelölték Game Awards-on.

Játékmustra

Immáron jó két éve nem tettem ki egy valamire való játék kritikát, ami leginkább annak köszönhető, hogy más dolgok jobban érdekeltek, mint erről írni, holott jó pár cím átfutott a kezeim között azóta. Jelentős részüket viszont nem vittem végig, amit meg igen, azoknál sem éreztem szükségét a bemutató írásának. Nem feltétlen azért, mert ne érdemelték volna meg, pusztán nem volt hozzá kedvem. Most, kicsit Ricztől inspirálódva, gondoltam összegzem, áttekintem ezeket az élményeket, a teljesség, vagy bármilyen sorrend igénye nélkül.

Lego City Undercover

Anno nagyon szerettem a Lego Star Wars-t, igaz, a második fele annyira nem tetszett, mint az előzmény trilógiát feldolgozó. Azóta viszont elkerültek a Lego játékok. Nem állítanám, hogy nem érdekeltek volna, hisz a Harry Pottert, vagy Gyűrűk Urát feldolgozókkal még szemeztem is, végül mégis másra fordítottam érdeklődésemet. Így aztán egészen mostanáig valahogy fel sem merült bennem, hogy újra Lego videójátékkal fogok játszani. Majd Péter ajánlotta, hogy a City Undercovert érdemes kipróbálni.

SWTOR leporolva

Öt évvel ezelőtt azzal az elhatározással töröltem a játékot, hogy soha többé nem térek vissza hozzá. Kicsit sajnáltam, mert elég sok időt töltöttem vele még a kezdet kezdetén. Akkor, öt éve, azért néztem fel, mert kíváncsi voltam, hogy cirka két év kihagyás után miben változott a játék. Gondolom sejthető, hogy csalódást okozott. Idén mégis rászántam magam, hogy adjak neki még egy esélyt, lévén, az EA úgy döntött, felpattintja Steamre is, amit már azért is értelmetlen ötletnek találtam, mert lényegében az Originről is csak a telepítőt kell leszedni. Most az EA vagy promó fogásnak használta ezt a lépést, vagy hosszabb távon be akarja zárni az Origint, és fokozatosan átszervezi a játékait a Steamre. Mindegy is. Ennyire hosszú kihagyás után amúgy is újra kellett tanulnom a játékot, szóval indítottam is egy új karaktert.

Star Wars Jedi: Fallen Order (2019)

A játék, aminek a legnagyobb achievement-je, hogy nem lett bukás. Vagy másképp fogalmazva, nagyobb lett a sikere, mint amekkora potenciál van benne. Na jó, azért nem esszük ilyen forrón a kását, valójában kimondottan jól szórakoztam ezzel a játékkal, de azért egy kicsit túl lett hype-olva. A sikerének persze roppant prózai okai vannak, amit röviden úgy írhatunk le: EA.

Fosszuk ki a piramisokat: Assassin’s Creed: Origins

“Ismered Hérodotoszt?

A hazudozás királyát? Szerintem túl van értékelve.”

Hatalmasat röhögtem, mikor ez a párbeszéd elhangzott a játékban. Már egy ideje terveztem, hogy kipróbálom valamelyik AC játékot, és leginkább az Origins vonzott, de két dolog kellett hozzá: egy jobb gép, meg némi leárazás, mivel így két év távlatából is még úgy árusítják, mintha új lenne.

R.I.P. Wildstar

Noha már nem teljesen mai hír, meg már ott lógott a levegőben, de aki esetleg még nem hallott róla, 2018. november 28-án végleg lehúzzák a rolót a Wildstar nevű MMORPG játéknál. Komolyan, sajnálattal hallottam ezt, még szeptemberben, mivel egy remek kis játék volt, és meglepő, hogy mindössze 4 évet élt meg. Pedig ott volt benne a potenciál, hogy tartósabb legyen, hisz a harcrendszere egyszerre volt taktikus és egyszerű, a housing önmagában legalább olyan szórakoztató, mint maga a küldetésezés, és a grafika, látvány terén is elég egyedi hatású volt ezzel a félig nyugati, félig ázsiai egyveleg hatással.

Persze nem játszottam vele sokat, mivel az MMORPG-k hosszú távon nem tudnak lekötni, mégis sajnálom, hogy a jövőben már nem áll módomban vissza-vissza nézni. Esetleg megcsinálni egy questet. És valahol érdemes elrágódni azon is, hogy az egész MMORPG piac hol tart, merre megy? Mert ha egy Wildstar kaliberű játék nem képes felszínen maradni, ott nem csak a fejlesztők képességeivel van gond, de a zsáner sincs épp a topon. Ha megnézzük, a WoW legújabban bejelentett kiegészítője sem mozgatta meg túlságosan a népet.

Szóval, aki esetleg kíváncsi a Wildstarra, az még november 28-ig kipróbálhatja. Érdemes megtenni, legalább marad valami emlék egy jó játékról. Bár talán megjelennek majd a jövőben rajongói szerverek.

Egy mobiljátékról dióhéjban

Manapság a modern technika lehetővé teszi, hogy unatkozó pillanatainkat ne életünk elcseszettségére koncentrálva töltsük, vagy épp mellőzzünk egy jó könyvet, s helyette előkapva bunkofonunkat, valamilyen játékkal csapjuk agyon az időt, míg a rendelőben arra várunk, hogy szólítsanak.

Top 10 Games

A legutóbb kijött Otherside podcast során Zoly felvetette, hogy ha minden néző/hallgató összeállítana egy top 10-es listát a kedvenc játékairól, akkor sanszosan mindenkinél lenne a sorban legalább egy FPS shooter cím. Jött is a sugallat, hogy én is fejben összerakjam a magamét, megvizsgálva, hogy mennyire állja meg a helyét a teória? Természetesen az én esetemben Zolynak igaza volt. Aztán elkezdtem kicsit jobban formálgatni magamban, hogyan is nézne ki egy saját 10-es lista, majd végül sok agyalás után körvonalazódott egy, ami az objektivitás helyett sokkal inkább a személyes élményekre fókuszálva alakult ki.