World Trade Center testvérei

Minoru Yamasaki a Century Plaza Hotel makettje mellett.

Mikor tavaly belekezdtem a WTC sorozatba, az eredeti elképzelésem az volt, hogy három részre osztva tárgyalom ki a témát, melynek első felvonása az előzményeket taglalja, a második rész az építéstörténetet (amit végül több felé kellett vágjak terjedelmi okokból), míg a harmadik rész valamilyen levezetés. Most elérkezett ez a pillanat, de mekkora agyalással járt, mire kiötlöttem, miről is szóljon ez az írás… Eredetileg többféle elképzelésem is volt, ám egyikkel sem voltam igazán elégedett, azt meg alapból kizártam, hogy szeptember 11-el foglalkozzam.

Végül bevillant, hogy tettem pár téves megjegyzést Minoru Yamasaki építészetével kapcsolatban, és máris adta magát, hogy így a korrigálást is egybe köthetem a WTC lezárásával. Magyarán ezen utolsó felvonásban kicsit jobban beleássuk magunkat Yamasaki építészetébe (magyar átírásban Jamaszaki lenne, ha nem született amerikai állampolgárról beszélnénk).

World Trade Center: Szimbólummá válás

Mivel a téma, elképzeléseimhez képest, túl hosszúra nyúlt, úgy döntöttem, hogy ketté vágom azt, így az előző részben csak az előkészítési szakaszról volt szó. Nem is ragozom tovább a bevezetést, vegyük fel újra a fonalat, immár az építéstörténetre koncentrálva.

World Trade Center: Nehéz szülés

Noha, már több, mint két évtizede nem áll a World Trade Center, jelentősége mit sem halványult annak, amit egykor képviselt, főleg szimbolikus téren. Sokat agyaltam már 2001-ben is azon, hogy az ikertornyokban amúgy milyen lehetett az élet a terrortámadás előtt, hogy azokon túl, miből állt a Világkereskedelmi Központ, illetve, hogy mi minden pusztult még el akkor? Az egyértelmű volt, hogy úgy az Egyesült Államoknak, mint New Yorknak, egyaránt szimbólumává vált a két torony addigra, viszont koránt sem örvendtek olyan osztatlan népszerűségnek történetük kezdetén. Sőt, sok new yorki szemében egészen az utolsó pillanatig egyfajta gúny tárgya volt a környezetétől elütő, minimalista stílusa és megalomán kivitelezése miatt. Csak hát azóta érzékeny téma a WTC-ről viccelődni. Pedig a 70-80-as években elég szép számmal keletkeztek gúnyos megjegyzések róluk. Voltak, akik két felmutatott középső ujjhoz hasonlították, mások felajánlották a NASA-nak, mint a Hold-program kiváló kilövő állomása, csak egy gumit kell a két torony közé kötni, máris kiváló csúzli lenne. Megint mások elkeresztelték Davidnek és Nelsonnak a tornyokat, utalva a Rockefeller fivérekre, de a legtalálóbb az a megjegyzés, ami úgy írja le, mintha a város megtartotta volna az Empire State Building és a Chrysler Building dobozait.

World Trade Center: Prequel

Makett 1964-ben

Azt hiszem, az emberiség kollektív tudatában már kizárólag a 2001 szeptember 11-ei terrortámadás kapcsán maradt fenn a World Trade Center épületegyüttese, miközben mára jóformán elfelejtettük, hogy az ikertornyok egykor olyan mértékben részét képezték New Yorknak, annyira egybe forrtak a várossal, akár Párizs esetén az Eiffel-torony. Mikor az ikertornyok megépültek, általános közutálatnak örvendtek, minimalista stílusuk miatt, majd fokozatosan hozzánőtt a városképhez, aminek eredményeként, főleg a 80-as, 90-es évek filmjeiben, sorozataiban is gyakran visszaköszön, mint a város sziluettjének kötelező tartozéka, és olykor helyszínként is szolgált, kiváltva az addig ebben egyeduralkodó Empire State Buildinget. Számomra régóta érdekes téma, hogy mi is a World Trade Center, mármint a 911 előtti állapota? Hogy jött létre, miként vált szimbólummá, és belül hogyan is nézett ki? Mivel mindenütt csak a terrortámadásról van szó, így én ezt csak érintőlegesen fogom elővenni, az elkövetkező, kb. három részesre tervezett sorozatomban inkább a tornyok, a központ múltjával foglalkoznék. Ebben az első részben az előzményekről lesz szó.