Animációs Oscar 2013

Érdekes, hogy míg a 2000-es évek kapcsán minden jelölt lista mellé össze lehetett szedni még annyi olyan alkotást, amiket méltatlanul mellőzött az Akadémia, ez a lendület valahogy a 2010-es évek elején elfogyott. Annak ellenére, hogy rengeteg animációs film jelent meg 2012-ben, mégis azt kell mondjam, hogy alig egy-két alkotást hiányoltam az öt jelöltön túl. Ekkor már egyértelműen a folytatások korát éljük, tehát kaptunk Jégkorszak, Madagaszkár folytatásokat, melyek nem mondhatók a műfaj legjobbjainak. Kaptunk Hotel Transylvania-t, ami egy remek szórakozás, de nem az a kategória, amit valaha is hiányolnék egy Oscar jelölésről.

Animációs Oscar 2012

Azon évek közé tartozik 2012, amelyekhez nem igazán van kötődésem, ha animációs témáról van szó. Oscar szintjén meg különösen, hisz az öt jelöltből csak egyet láttam premierkor, attól sem voltam elájulva, ráadásul ezúttal is jelöltek két underdogot. Utóbbiak kapcsán további érdekesség, hogy az animációs Oscar történetében az első olyan jelöltek, amiket jóval az illetékes filmszezon előtt mutattak be először. Persze nem kell itt bundázásra gondolni, csupán az amerikai mozikba küldésük csúszott nagyot.

Брат/Brat (A Fivér, 1997)

Nem mondok újat azzal, hogy a “kultfilmekkel” hadilábon állok, azzal cserébe talán igen, hogy Alekszej Balabanov leghíresebb műve azon kevesek közé tartozik amiket valóban szeretek, és ajánlani is tudom.

Ahogy a 80-as évek végi generáció számára az АССА (Assza) számított meghatározó élménynek, a korszak és a korosztályos érzés lenyomatának, úgy 1997-ben Balabanov remek érzékkel tapintott rá ugyanennek a lélektani állapotnak a késő-jelcini időszak-beli megfelelőjére. A Fivér ugyanis pont azt az elhagyatottságot, kilátástalanságot és anarchikus önpusztítást prezentálja, ami a 90-es évekre nem csak az emberek lelkében örvénylett, de látványosan az orosz utcákon is tombolt.

Rövid kritikák 14

Ezúttal három sorozatról lesz szó. Mindhárom megérdemelne igazából önálló kritikát, de ahhoz túl lusta vagyok. Emellett mindhárom fellelhető a Disney+ kínálatában, ami azt hiszem sokat elárul a várható minőségről.

Macska mustra

A minap eszembe jutott, hogy jó rég jártam moziban, így a gondolatot követte a műsorkínálat felcsapása. Az már kezdettől egyértelmű volt, hogy nem az Avatart választom (nincs igazán kedvem több, mint három órát ülni), majd megláttam, hogy már kijött a Csizmás a kandúr, Az utolsó kívánság (Puss in Boots: The Last Wish), ami azonnal nyilvánvalóvá tette a választást.

Galaxis őrzői, karácsonyi giccs

Megnéztem ezt a Holiday Special-t, amit a Marvel kiadott a Galaxis őrzőihez, és bármennyire kínos volt az egész, mégis egyfajta bűnös élvezetet leltem benne.

ÉsVagy sorozat

Nehéz eldönteni, hogy az Andor most zseniális, vagy elszalasztott lehetőség volt-e, mivel egyaránt érzek iránta rajongást, és enyhe csalódottságot, ami leginkább a sorozat felépítéséből adódik. Előzetesen persze érdemes leszögezni, hogy a Disney nem nagyon szeret kockázatot felvállalni az utóbbi időkben, a Star Wars világa kapcsán meg még annyira sem. Ami részben érthető is, hisz elsősorban manapság arra kell nekik, hogy merch-et adjanak el, amihez a Star Wars mozgóképes formátuma reklámfelületként szolgál. És valahol itt is mérgezik meg az egészet, hogy nem önmagáért létezik a SW, hanem azért, hogy kiszolgáljon valami mást.

Daredevil/Fenegyerek (2015-2019)

Egy középszerű és egy katasztrofális Marvel sorozat után, gondoltam, jól esne végre egy jobban sikerült darab megnézése is, így adta magát az ötlet, nézzük meg a Fenegyereket, amiről elismerő véleményeket hallottam eddig. Meg kellett állapítanom, hogy jogosak voltak a dicséretek, ez egy remek sorozat lett.

Két kritika egy áráért

Vannak alkotások, amelyek azt sem érdemlik meg, hogy egy teljes értékű kritikát fogalmazzon meg róluk az ember. Jelen írásom alanyai pontosan ilyenek. Megnéztem őket, és bár határozott szándékom volt eredetileg külön írni róluk, annyira üresnek éreztem magam utánuk, hogy végül arra jutottam, ezek ahhoz is kevesek, hogy önálló kritikát kapjanak. Helyette osztozniuk kell. Mindkettő mű a Disney boszorkánykonyhájából szakadt a világra, de a végeredményre inkább a közegészségügyet hívnám.

Pakisztáni Nyúlányka

Jó ideje megfogadtam, hogy nem leszek naprakész a Marvel filmes cirkusza kapcsán, és csak arra szánom rá magam, ami tényleg felkelti az érdeklődésemet. Nos, ennek eljött az ideje, még ha alapjáraton maga a karakter sose érdekelt igazán, de a Disney+ annyira tolakodóan nyomatta, hogy itt az új alkotása, ugyan nézzem már meg, hogy végül rászántam magam. Szerencsére nem hosszú az egész sorozat, de ennek megfelelően erős hiányérzetem is támadt a nézése közben. Alapvetően nem lett rossz, de jó sem. Olyan igazi erős középszer, aminek a kihagyásától senki nem lesz szegényebb.