Animációs Oscar 2012

Azon évek közé tartozik 2012, amelyekhez nem igazán van kötődésem, ha animációs témáról van szó. Oscar szintjén meg különösen, hisz az öt jelöltből csak egyet láttam premierkor, attól sem voltam elájulva, ráadásul ezúttal is jelöltek két underdogot. Utóbbiak kapcsán további érdekesség, hogy az animációs Oscar történetében az első olyan jelöltek, amiket jóval az illetékes filmszezon előtt mutattak be először. Persze nem kell itt bundázásra gondolni, csupán az amerikai mozikba küldésük csúszott nagyot.

Брат/Brat (A Fivér, 1997)

Nem mondok újat azzal, hogy a “kultfilmekkel” hadilábon állok, azzal cserébe talán igen, hogy Alekszej Balabanov leghíresebb műve azon kevesek közé tartozik amiket valóban szeretek, és ajánlani is tudom.

Ahogy a 80-as évek végi generáció számára az АССА (Assza) számított meghatározó élménynek, a korszak és a korosztályos érzés lenyomatának, úgy 1997-ben Balabanov remek érzékkel tapintott rá ugyanennek a lélektani állapotnak a késő-jelcini időszak-beli megfelelőjére. A Fivér ugyanis pont azt az elhagyatottságot, kilátástalanságot és anarchikus önpusztítást prezentálja, ami a 90-es évekre nem csak az emberek lelkében örvénylett, de látványosan az orosz utcákon is tombolt.

Youtube-ról másodjára

Jó pár éve volt már, hogy összefoglaltam, mely videósokat kedvelem, nézem rendszeresen. Részben amolyan ajánlásnak is szántam azt az írást. Nos, azóta lefolyt jó sok víz Tiszán és Dunán, s a videó fogyasztásom is rendesen átalakult. Ennek fő oka, hogy több videós abbahagyta, vagy leredukálódott az aktivitása, illetve az érdeklődésem is bizonyos szinten átalakult, így volt, akire ráuntam, míg újabbakat meg felfedeztem magamnak. Emiatt is döntöttem úgy, hogy ideje frissíteni a listát, amin lesz ugyan visszatérő szereplő, de többségében új neveket szándékozom bemutatni.

Hadik (2023)

A Hadik nem egy jó film, mégis élveztem, míg néztem, amiről nem tudom eldönteni, hogy ez jó hír, vagy épp ellenkezőleg. Eleve ott kezdődik a probléma, hogy köszönő viszonyban sincs a történelemhűséggel, mégis ez nem zavart annyira, akár csak anno a Kincsem kapcsán. Viszont míg az első fecskeként érkezett, így jobban meg tudtam bocsátani a hibáit, a Hadikra ez már nem igaz. Az előzetesei alapján elég jónak ígérkezett, és bármennyire érkeztek a kevésbé lelkes értékelések, én nagyon akartam szeretni ezt, ami valószínűleg közre is játszott abban, hogy sikerült a negatív előítéleteimet félre tenni, és arányaiban jobban szórakoztam rajta, mint a hasonszőrű produktumoknál.

Kojot négy lelke (2023)

Nem egyszerű alkotás a Kojot négy lelke, és nem egyszerű értékelni, mivel nehéz nyugodt szívvel azt mondani rá, hogy tökéletes lenne, viszont azt is elismerem, hogy a maga módján mégis zseniális darab. Tipikusan gondolkodós darab, ennek megfelelően nem nagyon mond ki egyenes válaszokat az élet nagy kérdéseire, azt a nézőnek kell utólag magának lefejtenie a látottakból.

Aranybulla

Véleményt formálni egy sorozatról csakis az összes rész letudása után célszerű. Tartja a közmondás. Nos, már az első epizód meggyőzött arról, hogy nem tudok együtt lélegezni ezzel az alkotással. Nem lett olyan katasztrófa, mint a Pozsonyi csata, vagy a Honfoglalás, de mérföldek választják el attól is, amit a marketing során vállalt: vagyis köze nincs a Trónok harca minőségéhez. Az biztos, hogy nem leszek népszerű a nemzeti romantikusok körében.

Animációs Oscar 2011

Meglehetősen nehéz helyzetben voltam ennek az Oscarnak a feldolgozása kapcsán, ami főként a harmadik jelölt miatt húzódott eddig, de más szempontból sem egyszerű a helyzet. Már a 2000-es évek végén jelentkezett az a tendencia, hogy a Pixar leuralta a mezőnyt évről évre, valamint a döntéshozók elkezdtek erősen megkérdőjelezhető bírálatokat hozni, úgy a jelölések, mint a díjazások terén is. A 2010-es évek ezen a fronton egyre inkább elmozdult ebbe az irányba, így aztán szinte minden évben ott lesz a probléma, hogy melyik érdemli meg tényleg a jelölést, de nem egyszer a díjazottal sem fogok tudni egyet érteni. Ezt tetézi, hogy a következő években több olyan film is bekerül a jelöltek közé, amelyek eredetileg jóval korábban jelentek meg, csupán az amerikai mozikba kerülésük ideje miatt kaptak ablakot az adott évre.

Animációs Oscar 2010

A 2000-es évek végén indult meg az animációs filmek fénykora, ami főleg mennyiségi tekintetben tapasztalható, s körülbelül 2016 magasságáig gyakorlatilag boldog-boldogtalan animációt akart készíteni. Ebben az időszakban sok remek alkotás született, meg középszerű is, s még több hulladék. Mindehhez társult, hogy a 3D CG animáció meglehetősen felkapottá vált, míg a hagyományos, két dimenziós, kézzel rajzolt formátum jóformán eltűnt a palettáról, egyedül a kis stúdiók és művészfilmesek, valamint az ázsiaiak tartották életben. Ennek a korszaknak a kezdő megnyilvánulása, hogy 2010-ben öt jelölt közül választhattak az ítészek, melyik kapja a 2009-es animációs filmek közül az arany szobrot. S ezután gyakorlatilag állandó jelenséggé vált az öt jelöltes szisztéma (egy esztendő kivétel), miközben az is berögzült, hogy az esetek többségében a Pixar, majd váltakozva, a Disney lett kihozva nyertesnek. Ezt csak párszor törte meg egy Rango, vagy egy Pókember.

Ez az állapot azt mutatja, hogy az Oscar bizottság már a látszat kedvéért sem igyekszik komolyan értékelni az animációs műfajt. Viszont az írás sorozatomnak nem az a fő célja, hogy az Akadémiát kritizáljam. A 2010-es jelöltek ugyanis az Animációs Oscar történetének legjobb évadát képviselik. Az egyetlen év, amikor mind kimagasló alkotás, még ha magával a győztessel nem is értek egyet. S hiába voltak még remek animációk az adott évben, egyszerűen nem tudnám melyik helyére beszuszakolni.

Animációs Oscar 2008

Nem fogok magyarázkodni, lusta voltam folytatni a sort. De most jöjjön a következő évad, melyben a 2007-ben debütált animációk “legjobbjai” mérkőztek meg az aranyszoborért.

Animációs Oscar 2003

Ez egy különleges év volt. Az első esztendő, amikor öt filmet jelöltek a kategóriában, és máig az egyetlen, amikor “külföldi” nyerte az arany szobrot (értsd: nem amerikai vagy angol). A 2002-ben bemutatott animációs filmek legjobbjainak végső listája szerintem nem lett érdemtelen, bár egyik-másik kapcsán azért nem bánom, hogy végül nem nyert.