Megnéztem végre az MLP G5 nyitányának szánt mozit, és a végén csak tátott szájjal néztem ki a fejemből… miközben arra gondoltam, hogy ez mi a búbánat volt? Előzetesen csak annyit, hogy aki póni rajongó, annak érdemes megnézni, aki nem annyira, az inkább messzire kerülje el, mert kiakadt a középszerűség mutató. Már a címe is mennyire fantáziátlan.
Ennek az ideje is elérkezett, kilenc évaddal véget ért a My Little Pony: Friendship is Magic negyedik generációjának rajzfilm sorozata, és bátran merem állítani, hogy ennek az évtizednek az egyik legjobb animációs szériája jutott finisbe. Pont ezért most megpróbálom kicsit elemzősre fogni, amihez persze ajánlott a sorozat ismerete. De nem szándékozom szentimentális frázisokba sem fojtani az írást.
Ami igazán kiemelkedővé teszi, az a tény, hogy ilyen hosszú lett, és ehhez képest nagyjából végig megőrzött egy színvonalbeli szintet, noha azért az utolsó két szezonban már mutatkoztak rajta a fáradás jelei. Ezt a készítők is érezhették, nem véletlenül nem forszírozták a tizedik évadot, pedig maradtak benne elvarratlan szálak. Na nem mintha nagyon a fordulatos csavarokról, vagy összefüggő történetről vált volna híressé.
Véget ért már a 8. évad, és nyakunkon a Halloween, szóval a Hasbro is gondolt egyet, és kirukkolt egy külön számmal, kiadott egy Special részt. Karácsonyi témában…
Mikor tavaly belekezdtem az MLP sorozat nézésébe, megfogott a gondolata, hogy idén film is érkezik hozzá, így növekvő kíváncsisággal vártam a premiert. Ez most eljött, bementem, megnéztem, kijöttem. Ha gonosz akarnék lenni, kb. ezzel teljes körűen leírhatnám a filmet. Súlyos hiányérzetem támadt mozizás közben, s mire a végére értem, felerősödött bennem, hogy ez egy durva kapufa lett végül. Úgy tűnik, az EQG hibáiból csak keveset tanultak a Hasbronál.
Manapság a modern technika lehetővé teszi, hogy unatkozó pillanatainkat ne életünk elcseszettségére koncentrálva töltsük, vagy épp mellőzzünk egy jó könyvet, s helyette előkapva bunkofonunkat, valamilyen játékkal csapjuk agyon az időt, míg a rendelőben arra várunk, hogy szólítsanak.
Noha az MLP Equestria Girls nem épp úgy sikerült, mint az alap sorozat, azért azt sem mondanám rá, hogy értékelhetetlennek tekinthetőek. Az eddigi négy film közül a legutóbbi mondjuk még tetszett is, minden hibája ellenére. Majd a Hasbro beharangozta, hogy idén három special-t dob be a közösbe a témában. Csepegtek is a leakek, hogy mik lesznek bennük, de őszintén szólva, totál elvárások nélkül álltam hozzá az újabb részekhez. Ehhez képest mégis sikerült csalódást kiváltaniuk.
Most, hogy végigpörgettem a pónikat, gondoltam megnézem már, miért is lett olyan kurta a 3. évad? Így rászántam magam az Equestria girls megnézésének. Azóta már a második és harmadik filmen is túljutottam, úgyhogy azokat is hozzácsapom ehhez a témához.
Nehéz helyzetben vagyok néha, amikor egy gyerekeknek szánt darab megnézését határozom el, és még ráadásul kritikát is tervezek hozzá írni. Így voltam ezzel, amikor belekezdtem a Hasbro üdvöskéjébe, a My Little Pony Friendship is Magic című sorozat első évadjába. Mondjuk az elhatározáshoz vezető út is érdemes pár mondatra. Annak idején a Miraculous Katicabogárba véletlenül futottam bele (máig nem értem, miért ajánlotta fel megnézésre a YT?), ezzel viszont nem voltam teljes ismeretlenségben, mivel néhány ismerősöm kifejezetten kedveli, valamint hallottam róla már hideget és meleget is egyaránt. Aztán ott van Szirmai meglehetősen félresikeredett kritikája, ami még nálam is kicsapta a biztosítékot, hisz lényegében semmit nem mondott el magáról a sorozatról, viszont szét ekézett egy szubkultúrát kritika címen. Talán előzménynek még felhozható, hogy a 90-es évek elején pár epizód erejéig volt szerencsém találkozni a 80-as években készült első sorozattal. Az akkor valahogy nem fogott meg különösebben, így nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Nehéz helyzetemet két tényező adja. Egyrészt mikor fogalmazódik bennem a vélemény, akkor cikáznak a fejemben a gondolatok, amelyek pont akkor repülnek szerte-széjjel, amikor leülök a billentyűzet elé, másrészt meg kihívás egy olyan dologról kritikát írni, ami nem tudott meggyőzni sem arról, hogy szeretem, sem arról, hogy utálom. Míg a Katicabogárnál csak ki kellett öntenem a felgyülemlett haragot a gagyiságai miatt, addig itt nem tudtam annyi hibát találni, hogy elmarasztalhassam. Viszont különösebben megnyerni sem tudott magának.
Foma blogja 