Habsburgok 2. Sólymot cserélnénk sasra

Régóta kíváncsi voltam arra, miként is emelkedtek a Habsburgok a császári trónra, kik voltak az őseik, és mit csináltak, “jelentéktelen” svájci grófi családként. Tavaly áttanulmányoztam a mitológia ködébe vesző őseiket, akiknek a rokoni kapcsolódása teljesen homályosnak és bizonytalannak számít, de arra rávilágított, hogy a család burgund-alemann származású, és ősei főleg Elzász területén voltak birtokosok. Most a második felvonásban folytatom a sort, és terveim szerint a dinasztia alapítótól eljutok az első császárig.

Legendás állatok és megfigyelésük: a középkorban 2.

Az előző részben a történelmi, kulturális háttérrel foglalkoztam, most pedig következzenek maguk a mitikus, legendás lények, melyek csak a bestiáriumok lapjain és az emberek képzeletében léteztek.

Mivel eddig inkább csak a bestiáriumok keletkezésével foglalkoztam, azok tartalmára áttekintő jelleggel ki kell térnem. A legtöbb munka inkább amolyan összefoglalója kora tudományos ismereteinek, és mint ilyen, bár törekszenek a teljességre, az állatvilág bemutatásánál komoly kompromisszumok figyelhetők meg. Míg a Physiologus közel félszáz állatot mutat be, vegyesen valódit és fiktívet, addig Thomas of Cantimpré már több százat, melyek között szép számmal akad olyan is, amit ő maga fabrikált más művek félrefordítása révén.

Legendás állatok és megfigyelésük: A középkorban

Mikor a blog tíz éves évfordulója alkalmából bevállaltam a középkori kriptid témát, már akkor sejtettem, hogy vastag lesz a feldolgozandó anyag. Végül is meglepett, mennyi információn kellett átrágjam magam, így értelemszerűen ketté kell vágjam az írást terjedelmi okokból. A konkrét lények bemutatása előtt ugyanis némi felvezetés szükséges.

A téma címadása is adta magát, lévén Rowling meglepően hűen utánozta a középkori bestiáriumokat, valamint nem szerettem volna a kriptid kifejezést használni. Erre máris adok indoklást.

Minek nevezzelek te térkép?

Nem olyan rég szembe jött velem egy érdekesnek tűnő térkép a Facebookon, aztán újra összefutottam vele, és szöget ütött a fejemben, hogy talán írni kéne róla pár gondolatot, ugyanis meglehetősen félrevezető az, amit ábrázol.

Először én is fellelkesültem, mert mindig is érdekelt, hogy a Római Birodalom hadereje mekkora lehetett, illetve mennyit költöttek rá, aztán ahogy jobban bele gondoltam, rá kellett ébredjek, mennyire felszínesen kezeli a témát. Ami lehet egy laikusnak könnyen befogadhatóvá teszi, ám meg is vezeti. Napok óta azon agyalok emiatt, hogy is fejtsem ki a gondjaimat, mivel mind egymásba fűződik, és jóformán önálló posztokat lehetne írni minden felmerülő hiba és kérdés kapcsán.

Szarmata parkban jártam

Tegnap egy viszonylag hosszú ideje halogatott adósságot törlesztettem azzal, hogy felkerestem Bordányban a Szarmata parkot, amit amolyan interaktív, hagyományőrző skanzenként érdemes elképzelni. Persze van múzeum része is. Mivel előző nap nagy eső mosta el a környéket, így ez rányomta a bélyegét a programra, pedig a szervezők nagyon lelkesen készültek, ugyanis Szarmata napot tartottak (amolyan Savaria napok, csak kisebb léptékben).

Youtube-ról másodjára

Jó pár éve volt már, hogy összefoglaltam, mely videósokat kedvelem, nézem rendszeresen. Részben amolyan ajánlásnak is szántam azt az írást. Nos, azóta lefolyt jó sok víz Tiszán és Dunán, s a videó fogyasztásom is rendesen átalakult. Ennek fő oka, hogy több videós abbahagyta, vagy leredukálódott az aktivitása, illetve az érdeklődésem is bizonyos szinten átalakult, így volt, akire ráuntam, míg újabbakat meg felfedeztem magamnak. Emiatt is döntöttem úgy, hogy ideje frissíteni a listát, amin lesz ugyan visszatérő szereplő, de többségében új neveket szándékozom bemutatni.

World Trade Center testvérei

Minoru Yamasaki a Century Plaza Hotel makettje mellett.

Mikor tavaly belekezdtem a WTC sorozatba, az eredeti elképzelésem az volt, hogy három részre osztva tárgyalom ki a témát, melynek első felvonása az előzményeket taglalja, a második rész az építéstörténetet (amit végül több felé kellett vágjak terjedelmi okokból), míg a harmadik rész valamilyen levezetés. Most elérkezett ez a pillanat, de mekkora agyalással járt, mire kiötlöttem, miről is szóljon ez az írás… Eredetileg többféle elképzelésem is volt, ám egyikkel sem voltam igazán elégedett, azt meg alapból kizártam, hogy szeptember 11-el foglalkozzam.

Végül bevillant, hogy tettem pár téves megjegyzést Minoru Yamasaki építészetével kapcsolatban, és máris adta magát, hogy így a korrigálást is egybe köthetem a WTC lezárásával. Magyarán ezen utolsó felvonásban kicsit jobban beleássuk magunkat Yamasaki építészetébe (magyar átírásban Jamaszaki lenne, ha nem született amerikai állampolgárról beszélnénk).

Tatárjárás

Tavaly, mikor megtekintettem a Királyok és szentek kiállítást, erős csalódásként ért, hogy a tatárjárásra mindössze egy kisebb szobát és pár tárgyat szenteltek a készítők. Ezt később egy facebookos beszélgetésben szóvá is tettem, mire meglepetésemre értetlenkedés fogadott, hogy lehet ebből többet is bemutatni? Azért is furcsálltam ezt, mivel a Nemzeti Múzeum 2007-ben komplett kiállítást csinált a tatárjárásról, s azóta a Határtalan Régészetnek is megjelent tematikus száma 2018-ban.

Magyarán, ahhoz képest, hogy széleskörű érdeklődésnek örvend és az ismeretterjesztés sem hanyagolja el, mégis úgy néz ki, hogy a legfrissebb felfedezések, vagy az általános áttekintése mégsem jut el sokakhoz. Részben emiatt van bennem dilemma, mivel mégis csak az ismétlés a tudás anyja, másrészt nagyon mást, újat nem tudok hozzátenni ahhoz, amit a Határtalan Régészetben is el lehet olvasni. Viszont ha már megadtam a lehetőséget a kívánságnak, és ezt kaptam, következzék a tatárjárás zanzásított bemutatása.

Három királyok kínai változata. Első benyomások

Már régóta játszottam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a Three Kingdoms című részét a Total War szériának, főleg ha már annyiszor szóba hoztam. Ebben szerepe volt még annak is, hogy most nyitottuk a kínai kiállítást a múzeumban, s korszakban közel passzol is a játék tematikája. Nos, a legutóbbi leárazás során behúztam, és az első pár óra bele fektetése után kialakult bennem egy kép a játékról, ami bár kevés egy kritikához, de némi vélemény formáláshoz már elég.

Sajnos ez a vélemény nem lett túl pozitív, még ha amúgy vannak is erényei a játéknak, de egy sor olyan mechanikát tettek bele, amelyek szerintem szükségtelenül túl lettek bonyolítva.

Könyvbemutató: Serfőző András: Magyar fiatalok szovjet építőtáborokban 1971-ben (2006)

Egy jó könyv mindig olvastatja magát, s magam is meglepődtem rajta, milyen hamar a végére jutottam ennek a műnek, holott egy ehhez hasonló terjedelmű (kb. 140 oldalas) könyvvel el szoktam bíbelődni, legalább egy hétig. Ehhez képest cirka egy nap alatt végeztem vele.

Serfőző András nem író, nem is tekinthető történésznek, műve sem szaktanulmány, hanem sokkal inkább forrás, történeti kútfőként áll előttünk beszámolója a korszak Szovjetuniójáról. Műve egy olyan úti beszámoló, amit így, ebben a formában a rendszerváltás előtt biztosan nem publikálhatott volna, legfeljebb egyetemi klub esteken élő szóban, akkor is áthallások alkalmazásával prezentálhatott (erre utalt is az egyik fejezetben).