Hogwarts Legacy (2023)

Már értem, miért nem kapott semmilyen elismerést ez a játék a Game Awards-on. Alapvetően a Hogwarts Legacy egy remek játék, de díjra jelölni, pláne nyertesnek kihozni bármilyen kategóriában, egy ennyire erős évben, mint 2023 volt, szemöldök ráncolást ért volna. Előre is bocs, de itt-ott lesz benne spoiler.

Mikor kijött a játék, a játékos társadalom el volt ájulva tőle, akkora hype alakult ki körülötte, hogy gyakorlatilag a csapból is ez folyt, ráadásul a nem sokkal később érkező Jedi Survivor iránti lelkesedést is rendesen beárnyékolta a játék sikere. Majd eltelt fél év, s mintha mindenki el is felejtette volna, még fél év múlva meg csak arra ocsúdott mindenki, hogy hoppá, ez 2023-as játék, mégse jelölték Game Awards-on.

Hi-fi Rush, népszerűtlen leszek vele

Vannak játékok, amelyek méltán szolgálnak rá a népszerűségre, vagy ellenkezőleg, a közutálatra. A Hi-fi Rush a harmadik kategóriába tartozik, azaz mindenki áradozik róla, de ezek a pozitív vélemények mind az első óra alapján készültek. Chai kalandjai ugyanis a frusztráló jelzővel jellemezhetőek úgy a történet harmadától felfelé.

Három királyok kínai változata. Első benyomások

Már régóta játszottam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a Three Kingdoms című részét a Total War szériának, főleg ha már annyiszor szóba hoztam. Ebben szerepe volt még annak is, hogy most nyitottuk a kínai kiállítást a múzeumban, s korszakban közel passzol is a játék tematikája. Nos, a legutóbbi leárazás során behúztam, és az első pár óra bele fektetése után kialakult bennem egy kép a játékról, ami bár kevés egy kritikához, de némi vélemény formáláshoz már elég.

Sajnos ez a vélemény nem lett túl pozitív, még ha amúgy vannak is erényei a játéknak, de egy sor olyan mechanikát tettek bele, amelyek szerintem szükségtelenül túl lettek bonyolítva.

Gondolatok a Total War játékok jövőjéről

Most, hogy a Warhammer 3 életciklusa vége felé közeledik, joggal merül fel a kérdés, hogy a Total War játékoknak merre tovább? Főleg annak tükrében, hogy nagyon elindultak a fantasy irányba, ami kifejezetten sikeresnek is bizonyult. Múltkor pont ezen lamentáltunk Péterrel, akkor még abban a tudatban, hogy a Three Kingdomshoz érkezik valami, mint legközelebbi projekt, és azután homályban tapogatózik mindenki. Erre pont kijött a Pharaoh teaser, ami valljuk be, elég sovány, annak fényében, hogy elvileg idén akarják kiadni. Az elkövetkező sorokat még azelőtt körmöltem le, hogy több információ érkezett volna a játékról.

Játékmustra

Immáron jó két éve nem tettem ki egy valamire való játék kritikát, ami leginkább annak köszönhető, hogy más dolgok jobban érdekeltek, mint erről írni, holott jó pár cím átfutott a kezeim között azóta. Jelentős részüket viszont nem vittem végig, amit meg igen, azoknál sem éreztem szükségét a bemutató írásának. Nem feltétlen azért, mert ne érdemelték volna meg, pusztán nem volt hozzá kedvem. Most, kicsit Ricztől inspirálódva, gondoltam összegzem, áttekintem ezeket az élményeket, a teljesség, vagy bármilyen sorrend igénye nélkül.

Megkésett lovaglás a napnyugtába

Van pár műfaj, ami nem igazán áll közel a szívemhez. A western pont ilyen, de ennek legalább volt korszakosan helye az érdeklődésemben, úgy óvodás korom magasságában (ellentétben a zombi apokalipszissel). Ennek megfelelően, mikor megjelent a Red Dead Redemption 2, nem érdekelt különösebben. Aztán a GTA V kipróbálása után kezdtem úgy érezni, hogy a Rockstar másik üdvöskéjének is adni kéne esélyt. Főleg, hogy azért akadtak olyan pozitívumai, amelyek már hírül adták róla, talán mégis csak érdekelni tud. Nos, meggyőzött ez a játék.

Lego City Undercover

Anno nagyon szerettem a Lego Star Wars-t, igaz, a második fele annyira nem tetszett, mint az előzmény trilógiát feldolgozó. Azóta viszont elkerültek a Lego játékok. Nem állítanám, hogy nem érdekeltek volna, hisz a Harry Pottert, vagy Gyűrűk Urát feldolgozókkal még szemeztem is, végül mégis másra fordítottam érdeklődésemet. Így aztán egészen mostanáig valahogy fel sem merült bennem, hogy újra Lego videójátékkal fogok játszani. Majd Péter ajánlotta, hogy a City Undercovert érdemes kipróbálni.

SWTOR leporolva

Öt évvel ezelőtt azzal az elhatározással töröltem a játékot, hogy soha többé nem térek vissza hozzá. Kicsit sajnáltam, mert elég sok időt töltöttem vele még a kezdet kezdetén. Akkor, öt éve, azért néztem fel, mert kíváncsi voltam, hogy cirka két év kihagyás után miben változott a játék. Gondolom sejthető, hogy csalódást okozott. Idén mégis rászántam magam, hogy adjak neki még egy esélyt, lévén, az EA úgy döntött, felpattintja Steamre is, amit már azért is értelmetlen ötletnek találtam, mert lényegében az Originről is csak a telepítőt kell leszedni. Most az EA vagy promó fogásnak használta ezt a lépést, vagy hosszabb távon be akarja zárni az Origint, és fokozatosan átszervezi a játékait a Steamre. Mindegy is. Ennyire hosszú kihagyás után amúgy is újra kellett tanulnom a játékot, szóval indítottam is egy új karaktert.

Star Wars Jedi: Fallen Order (2019)

A játék, aminek a legnagyobb achievement-je, hogy nem lett bukás. Vagy másképp fogalmazva, nagyobb lett a sikere, mint amekkora potenciál van benne. Na jó, azért nem esszük ilyen forrón a kását, valójában kimondottan jól szórakoztam ezzel a játékkal, de azért egy kicsit túl lett hype-olva. A sikerének persze roppant prózai okai vannak, amit röviden úgy írhatunk le: EA.

Assassin’s Creed: Odyssey. Egy csalódás története

Ugyan már kezdettől voltak bennem szkeptikus kérdések iránta (mint az, hogy ha az Origins a bérgyilkos rend alapításáról szól, akkor miért is kell egy pár száz évvel korábbi történettel előrukkolni?), de mégis elnyomtam ezen érzéseimet, mivel ígéretesnek tűnt az Odyssey. Úgy gondoltam, ha már egyszerre készült az egyiptomi tesóval, akkor csak jó lehet, még a beharangozott, majd kritikákban is hangoztatott, nem épp pozitív változtatásai ellenére is. Sokáig tartott, mire rátettem a mancsom, és alig vártam, hogy kipróbálhassam, azonban csakhamar kiderült, hogy nem tudok elvonatkoztatni az Origins-el való összehasonlítgatásoktól. Félreértés ne essék, nem lett rossz játék, csak épp annyira iparosmunka kerekedett ki belőle, annyi aprósággal ölte meg saját magát, hogy folyamatosan kilökött a játékélményből.