Hogwarts Legacy (2023)

Már értem, miért nem kapott semmilyen elismerést ez a játék a Game Awards-on. Alapvetően a Hogwarts Legacy egy remek játék, de díjra jelölni, pláne nyertesnek kihozni bármilyen kategóriában, egy ennyire erős évben, mint 2023 volt, szemöldök ráncolást ért volna. Előre is bocs, de itt-ott lesz benne spoiler.

Mikor kijött a játék, a játékos társadalom el volt ájulva tőle, akkora hype alakult ki körülötte, hogy gyakorlatilag a csapból is ez folyt, ráadásul a nem sokkal később érkező Jedi Survivor iránti lelkesedést is rendesen beárnyékolta a játék sikere. Majd eltelt fél év, s mintha mindenki el is felejtette volna, még fél év múlva meg csak arra ocsúdott mindenki, hogy hoppá, ez 2023-as játék, mégse jelölték Game Awards-on.

Hi-fi Rush korrektebb hangon

Tavaly év elején a semmiből robbant be ez a játék, és az első videók, képek alapján rögtön úgy éreztem, hogy ezt egyszer ki kell próbálnom. Nem azért, mert akkora nagy megfejtés lenne az alkotás, csupán volt egy feel good aurája, ami vonzott benne. Végül csak év végén húztam be Steam-en, majd kipróbálása után nem sokkal rittyentettem róla egy eléggé indulatos írást. Most ezt szándékozom árnyalni a második felvonással. A véleményem a játékról csak minimálisan változott, szóval továbbra is elég nagy csalódásnak tartom.

Hi-fi Rush, népszerűtlen leszek vele

Vannak játékok, amelyek méltán szolgálnak rá a népszerűségre, vagy ellenkezőleg, a közutálatra. A Hi-fi Rush a harmadik kategóriába tartozik, azaz mindenki áradozik róla, de ezek a pozitív vélemények mind az első óra alapján készültek. Chai kalandjai ugyanis a frusztráló jelzővel jellemezhetőek úgy a történet harmadától felfelé.

Három királyok kínai változata. Első benyomások

Már régóta játszottam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a Three Kingdoms című részét a Total War szériának, főleg ha már annyiszor szóba hoztam. Ebben szerepe volt még annak is, hogy most nyitottuk a kínai kiállítást a múzeumban, s korszakban közel passzol is a játék tematikája. Nos, a legutóbbi leárazás során behúztam, és az első pár óra bele fektetése után kialakult bennem egy kép a játékról, ami bár kevés egy kritikához, de némi vélemény formáláshoz már elég.

Sajnos ez a vélemény nem lett túl pozitív, még ha amúgy vannak is erényei a játéknak, de egy sor olyan mechanikát tettek bele, amelyek szerintem szükségtelenül túl lettek bonyolítva.

Vettem egy Lego készletet

 

Több, mint húsz éve nem raktam össze új Lego készletet, és hajtott is a kíváncsiság, milyen ma ennek a márkának a terméke, meg tetszett is, amit megvettem: a bonsai fa. Eleve árban sem volt olyan eszement elrugaszkodott, pedig alapból sose volt olcsó szórakozás a Lego. Vannak pozitív és negatív tapasztalataim egyaránt, gondoltam ezeket betűkbe öntöm.

Megkésett lovaglás a napnyugtába

Van pár műfaj, ami nem igazán áll közel a szívemhez. A western pont ilyen, de ennek legalább volt korszakosan helye az érdeklődésemben, úgy óvodás korom magasságában (ellentétben a zombi apokalipszissel). Ennek megfelelően, mikor megjelent a Red Dead Redemption 2, nem érdekelt különösebben. Aztán a GTA V kipróbálása után kezdtem úgy érezni, hogy a Rockstar másik üdvöskéjének is adni kéne esélyt. Főleg, hogy azért akadtak olyan pozitívumai, amelyek már hírül adták róla, talán mégis csak érdekelni tud. Nos, meggyőzött ez a játék.

Call of Duty, ahogy engem hívott a kötelesség

Van valami naiv báj abban, amikor az ember olyan hangzatos kijelentéseket tesz, hogy “ez a fejlesztő”, vagy “az a játék széria” az ő kedvence, gyakorlatilag letéve melléjük a kiskátét. Persze, ahogy elhagyjuk a tinédzser kort, úgy az ember kinövi az ilyesfajta szentimentalizmust is. Én kölyök koromban kétszer tettem le hűségeskünek beillő szerelem vallomást a játékipar egy-egy tagja felé, amiket mondjuk, az akkori viszonylatokat figyelembe véve, még ma sem szégyellek, de hamar rá kellett döbbenjek arra is, hogy lándzsát törtem egy olyan oltár előtt, ami idővel méltatlanná vált rá.

Lego City Undercover

Anno nagyon szerettem a Lego Star Wars-t, igaz, a második fele annyira nem tetszett, mint az előzmény trilógiát feldolgozó. Azóta viszont elkerültek a Lego játékok. Nem állítanám, hogy nem érdekeltek volna, hisz a Harry Pottert, vagy Gyűrűk Urát feldolgozókkal még szemeztem is, végül mégis másra fordítottam érdeklődésemet. Így aztán egészen mostanáig valahogy fel sem merült bennem, hogy újra Lego videójátékkal fogok játszani. Majd Péter ajánlotta, hogy a City Undercovert érdemes kipróbálni.

SWTOR leporolva

Öt évvel ezelőtt azzal az elhatározással töröltem a játékot, hogy soha többé nem térek vissza hozzá. Kicsit sajnáltam, mert elég sok időt töltöttem vele még a kezdet kezdetén. Akkor, öt éve, azért néztem fel, mert kíváncsi voltam, hogy cirka két év kihagyás után miben változott a játék. Gondolom sejthető, hogy csalódást okozott. Idén mégis rászántam magam, hogy adjak neki még egy esélyt, lévén, az EA úgy döntött, felpattintja Steamre is, amit már azért is értelmetlen ötletnek találtam, mert lényegében az Originről is csak a telepítőt kell leszedni. Most az EA vagy promó fogásnak használta ezt a lépést, vagy hosszabb távon be akarja zárni az Origint, és fokozatosan átszervezi a játékait a Steamre. Mindegy is. Ennyire hosszú kihagyás után amúgy is újra kellett tanulnom a játékot, szóval indítottam is egy új karaktert.

Star Wars Jedi: Fallen Order (2019)

A játék, aminek a legnagyobb achievement-je, hogy nem lett bukás. Vagy másképp fogalmazva, nagyobb lett a sikere, mint amekkora potenciál van benne. Na jó, azért nem esszük ilyen forrón a kását, valójában kimondottan jól szórakoztam ezzel a játékkal, de azért egy kicsit túl lett hype-olva. A sikerének persze roppant prózai okai vannak, amit röviden úgy írhatunk le: EA.