Múzeumban dolgozni egyszerre tud érdekes, izgalmas lenni és zavarba ejtően fárasztó is. Főleg, amikor a hétköznapi emberekkel, azaz a látogatókkal kerülünk napi kapcsolatba. Nem arról van szó, hogy mindenki problémás lenne, de azért előfordulnak furcsa esetek. Ezen írásban mégsem anekdotázni szeretnék, csupán egy múltkoriban fél füllel elkapott szituáció maradt meg bennem, amit úgy érzem, ki kell írnom magamból.
Egyéb kategória bejegyzései
10 éves a blog
Bizony, ennyi idő eltelt, tíz évesek lettünk. Durva belegondolni, hogy repül az idő. Azt nem állítanám: mintha tegnap lett volna, de az is igaz, nem gondoltam, hogy ilyen hosszan kitartok ezen projekt mellett. Persze nem indult döccenő mentesen a történet, így arra jutottam, ezen jeles alkalom kapcsán, kicsit áttekintem a blog történetét, néhány statisztikai adattal megspékelve (nem szándékozom túlzásokba esni).
Még Péter hatására jött az ötlet, hogy volna nekem is mit az éterbe irkálni, de csak 2013-ban követte tett az elhatározást. Bevallom, hamar rájöttem akkor, hogy igazán nem tudok miről írni. Összeállítottam gyors egymás után három írást is, melyek közül igazán egyikkel sem voltam elégedett, majd az élet úgy hozta, hogy minden más jobban érdekelt. Így jó három évre tetszhalott állapotba került a blog. Ebben szerepe volt a magánéleten kívül annak is, hogy eredetileg ilyen történelmi, régészeti tematikában képzeltem el a felületet, végül pont ahhoz nem volt kellő ihletem. Azóta az első posztokból csak egy maradt meg, a többit töröltem.
Helyzetjelentés megint
Az utóbbi időszakban sajnos meglehetősen inaktív voltam a blogon, és sajnos úgy tűnik, idén már így is marad a helyzet, ami nemes egyszerűséggel annak köszönhető, hogy nem igazán van kedvem írogatni, pedig volna miről. Kicsit most össze is foglalom hányadán állok a dolgokkal.
Vettem egy Lego készletet
Több, mint húsz éve nem raktam össze új Lego készletet, és hajtott is a kíváncsiság, milyen ma ennek a márkának a terméke, meg tetszett is, amit megvettem: a bonsai fa. Eleve árban sem volt olyan eszement elrugaszkodott, pedig alapból sose volt olcsó szórakozás a Lego. Vannak pozitív és negatív tapasztalataim egyaránt, gondoltam ezeket betűkbe öntöm.
Albert herceg
A 90-es évek a Cartoon Network hőskora volt, számos népszerű rajzfilm sorozattal ajándékozta meg a korosztályunkat, mégis volt pár olyan eleme ezeknek az alkotásoknak, amelyekkel akkor, gyerekként nem tudtam mit kezdeni. Ezek közül a legmaradandóbb ilyen számomra az a visszatérő poén, hogy Albert herceg dobozban (pontosabban a konzerv doboz angol megfelelőjében). Akkoriban nem volt internet, hogy ennek utána járjak, meg angolul sem tudtam igazán (a 90-es évek nagy részében a CN műsorai még angolul mentek, csak az évtized végén honosították).
Kihirdették a jelölteket
Gondoltam kicsit összefoglalnám a véleményemet az idei animációs Oscar jelöltek kapcsán, ahol már a jelölés szintjén kb. az valósult meg, amit vártam. Nem fogom az alkotásokat elemezni, ennek meg lesz a maga helye, amikor oda érek a poszt sorozattal, ezúttal inkább csak magával a jelöléssel foglalkozom. Nem tervezek hosszan lamentálni.
Helyzetjelentés
Ez meg itt egy Roerich (Rerih) kép, csak, hogy legyen valami az elején 🙂
Kedves feleim, mint az elmúlt hetek mutatják, eléggé inaktív voltam az utóbbi időben. Ennek prózai oka van, sajnos nem nagyon van időm most a blogra. Gondoltam, kicsit beszámolok így év vége felé arról, ami zajlik, és ami lehet csúszik.
Elsőként megemlíteném, hogy november vége, december eleje konferenciák jegyében telt, ezeken nagyon érdekes előadásokat hallgattam meg, illetve magam is tartottam egy rövid szösszenetet, ami leginkább azt eredményezte, hogy a blogra csak gyorsan megírható kritikákat tettem fel.
Gopnik Style magyar módra
Mindenki alkossa meg a maga véleményét a klipről, nekem tetszett, jót röhögtem rajta. Amúgy fel sem merült bennem, hogy még létezhet a Ladának bármilyen kultusza nálunk.
Top 10 Szegedi kocsma + egy kis ráadás
Egy kis lokálpatriotizmusra adom most a fejem ezzel az írással, és mivel mással kezdhetném szülővárosom bemutatását, mint a helyi kocsmakultúrából való szemezgetéssel. Ugyan most a koronavírus alaposan megtépázta a vendéglátást országszerte, de bízom benne, hogy az itt felsorolásra kerülő kocsmák túlélik ezt az időszakot. Elsődleges célom természetesen a kedvenceim csokorba szedése, egyszersmind az esetleg Szegedre tévedők számára amolyan ajánlást kínálni, hova érdemes elmenni italozni. Pont emiatt a Nagykörúton belülre korlátozom a bemutatást, s a kínálat is elsődlegesen a személyes kedvenceimet fogja tartalmazni, nem zongorázom végig a Belváros összes helyét. Pedig bátrabbak számára még mindig ajánlott program a “Sárga túra”, vagy “Sörtúra”, mely az 1-es villamos nyomvonalán sorakozó kocsmák felkeresését tartalmazza.
Ilja Jefimovics Repin (Илья Ефимович Репин, 1844-1930)
Önarckép, 1887
Manapság a képzőművészet ismerete nem nagyon képezi az alapműveltség részét, sajnos. Az emberek sokszor még a hazai festőkkel sincsenek tisztában, és legfeljebb olyan hírességek neveit ismerik, mint Raffaello, Van Gogh, vagy Dalí. Közben az oroszok is rendelkeznek nagyszerű alkotókkal, akik közül a legnagyobb hírnévre kétségtelenül Repin (helyesebben Rjepin volna, de az ő nevének átírása még azelőtt történt, hogy meggyökeresedett volna az átírási szabály) tett szert. Ma is őt tartják a legnagyobb orosz festőnek, az orosz realizmus legmeghatározóbb alakjának, holott ő maga is az akadémiai művészet kritikusaként jelentkezett pályája elején.
Legutóbbi hozzászólások
Foma blogja 