Csontváz a szekrényben… szó szerint

Skinny nem egy szokványos gyerek. Ugyanis halott, és csontváza egykori legjobb barátja, Ronald szekrényében él. Csakhogy Ronaldék egy reggel sietős költözésbe fognak, és Skinnynek valahogy utánuk kell erednie, hogy megtalálja a megbékélés módját, ugyanis már csak pár napja maradt, hogy rendezze dolgait.

Olvasás folytatása

Reklámok

Szörnyen elbaltázott család

Vannak filmek, amelyeket már a borító alapján kategorizálni lehet, hogy érdemesek-e a figyelemre, vagy sem. Nos, a Szörnyen boldog család (Happy Family, 2017; másik angol címe: Monster Family) pontosan az a típusú animációs film, aminek elég ránézni a plakátjára, vagy az előzetesére, és lerí róla, hogy egy tucat koppincs, nulla érdemi tartalommal, de még pont képvisel annyi minőséget, hogy ha végképp nincs más, akár el lehet vinni rá a gyereket. Csak sajnos annyi sebből vérzik ez a film, hogy nem igazán tudom belátni, az átlag felnőtt néző képes-e ezt bármennyire is élvezhetőnek találni.

Olvasás folytatása


Miért ne rendezz musicalt sztárparádéba oltva? Nyomorultak (2012)

Tom Hooper filmje annak idején igencsak megmozgatta a fantáziámat, és intenzív érdeklődést váltott ki belőlem, majd kiderült, hogy musical lett belőle, így pont olyan gyorsan lehűlt a lelkesedésem, mint ahogy fellobbant. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a musicaleket, de valahogy annyira nem is rohanok értük a moziba. Mondjuk a Nyomorultak pont az a téma, amit nehéz jól összesűríteni egyetlen mozifilmbe, de még kvázi színpadi produkcióként prezentálva, már nem pont az én érdeklődésemet fedi. Mindegy, végül olyan 2016 magasságában gondoltam, csak rászánom magam, hogy aztán negyed óra múlva kinyomjam a filmet. Helyette inkább elolvastam a regényt.

Olvasás folytatása


Könyvélmény: A Nyomorultak (Victor Hugo, 1862)

Most egy minisorozat első felvonásába kezdek bele, amit szándékom szerint még legfeljebb két folytatás fog követni. Elsőként magával, Hugo híres regényével foglalkozom, majd a folytatásokban egy-egy adaptációjával.

Azt hiszem, nagyon nem kell bemutatni senkinek A Nyomorultakat, noha gyaníthatóan a bibliophileket leszámítva, kevesen olvasták el a regényt, és hogy őszinte legyek, nem kárhoztatok ezért senkit. Úgy másfél éve gondoltam egyet, és ha már a Karamazov testvéreket és a Háború és békét elolvastam, akkor ezt sem ártana pótolni. Kicsit meg is bántam, már az elején, és ez a véleményem csak keveset változott az utolsó oldal befejezése után is. Persze, nem arról van szó, hogy rossz lenne, hanem inkább a befogadhatósága nem az én ízlésemhez igazodik. Nem célom irodalmi elemzésbe bonyolódni, inkább a benyomásaimat írom le, valamint az alapmű viszonyát úgy nagy általánosságban az adaptációival.

Olvasás folytatása


Aranyhaj: A sorozat (Tangled: The Series, 2017-2018)

Kicsit nehéz szülés volt, de eljutottunk ennek a sorozatnak is a végére, és már most előre lelövöm a poént, nagyon tetszett. Talán a 2017-es év legjobb animációs sorozatának is mondhatnánk. Persze, mint várható, ennek is lesz következő szezonja, legalábbis a lezárás alapján, viszont őszintén remélem, hogy a Disney képes lesz önmérsékletet gyakorolni, és lezárják a történetet, még mielőtt kifáradna. Igyekszem spoiler mentesen írni róla, viszont a komment szekcióban nem fogom akadályozni a spoilerezést.

Olvasás folytatása


Oroszország szimbólumai 3

Elég gyakori szófordulat a sajtóban, hogy a “Kreml véleménye szerint” (vagy hasonlók), ami mutatja, hogy mennyire összefonódott ez az épületegyüttes az orosz államiság szimbolikájával, így pedig Oroszország legfőbb, és leghivatalosabb jelképe lett a Kreml. De ne feledjük, nem csak Moszkvában létezik kreml, mivel maga a kifejezés erődöt, fellegvárat, citadellát jelent, és mint ilyen, a legtöbb orosz városállam rendelkezett kreml-el, melyek közül több is fennmaradt mind a mai napig. A megmaradtak közül talán a legismertebb, legimpozánsabb a moszkvai, de érdemes a neten képeket nézni más városok erődjeiről is. Talán az asztraháni az egyik legszebb. Persze érdemes még a megtekintésre a tobolszki, a nyizsnyij novgorodi, vagy épp a novgorodi. Témánk azonban a moszkvai kreml körül marad.

A Kreml épületegyüttese ma meghatározó szimbóluma Moszkvának, és egyben Oroszországnak is. Ez képviseli az államot, ami önmagában is lenyűgöző, hisz más országok esetében erre a célra legfeljebb egy palota, vagy nagyobb ház jutott, addig Oroszországnak egy egész vára van. De nem csak az államigazgatás szempontjából jelentős, hanem turisztikai értéke is kiemelkedő, valamint kulturális értékei, mivel megannyi épülete mind rengeteg elmesélt és elmeséletlen, titokzatos történettel rendelkeznek, önálló történelmük van. Igen intenzív története során folyamatosan változott az arculata, és még ma sem zárult le formálódása. Egy városnak tűnik a városon belül. Így aztán nem is lehet rövidre fogni a bemutatását, akár egy egész könyvet is lehetne írni a Kremlről. Története szorosan összefonódik a városéval, emiatt aztán nehéz is külön kezelni attól. Viszont terjedelmi okokból most csak az építéstörténet felvázolására vállalkozom. De mindez hol is indult?

Olvasás folytatása


Filmvárás 2018-ra

Az idei esztendőre már előre terveztem ugyan, hogy mik azok a filmek, amelyek érdekelnek, viszont a tapasztalat azt mutatta, hogy lényegében csak azokra szántam rá magam, hogy moziba menjek értük, amelyek igazán érdekeltek, s azokat több esetben végül kihagytam, amelyekkel kapcsolatban kicsit is szkeptikus voltam. Így aztán úgy értékeltem, hogy jövőre nem érdemes túl hosszú várólistát összeállítanom, inkább csak azokat vázolom fel, amelyekre mindenképp be szeretnék ülni.

Olvasás folytatása