Top 10 Games

A legutóbb kijött Otherside podcast során Zoly felvetette, hogy ha minden néző/hallgató összeállítana egy top 10-es listát a kedvenc játékairól, akkor sanszosan mindenkinél lenne a sorban legalább egy FPS shooter cím. Jött is a sugallat, hogy én is fejben összerakjam a magamét, megvizsgálva, hogy mennyire állja meg a helyét a teória? Természetesen az én esetemben Zolynak igaza volt. Aztán elkezdtem kicsit jobban formálgatni magamban, hogyan is nézne ki egy saját 10-es lista, majd végül sok agyalás után körvonalazódott egy, ami az objektivitás helyett sokkal inkább a személyes élményekre fókuszálva alakult ki.

Olvasás folytatása


Véleményem az Eurovízióról

Túl vagyunk az idei Eurovízión is. Különösebben nem hagyott maga után komolyabb fodrokat a pop-kultúra állóvizének felszínén, mint ahogy az elmúlt években többségében (leszámítva Conchita Wurst jelenségét). Viszont már régóta érett bennem, hogy kiírjam magamból a véleményemet, ami gyanítom, néhány ismerősöm számára nem lesz éppenséggel pozitív kicsengésű.

Olvasás folytatása


Mozaikok a gyerekkorból 2 – Schenk

Elérkezett az idő a második részhez. Valamikor a 80-as években, valamint a 90-es évek elején, sok gyerekszobában volt megtalálható a Schenk névre keresztelt játék, amit ma sokan csak magyar playmobilként emlegetnek. Ez annyiban jogos is, hogy Schenk Károly konkrétan az NSZK-beli Playmobilt másolta le, majd saját néven dobta piacra. Mégis volt valami egyedi varázsa ennek a játéknak (amellett, hogy erre is illik a Tanúból jól ismert klasszikussá vált idézet), és képes volt arra, amire sok koppintás nem: minőségiként viselkedni.

Olvasás folytatása


Kincsem (2017) kritika

Hosszú hallgatás után, végre visszatértem. Az elmúlt hetekben nem igazán volt energiám és kedvem írni, de ezzel a kritikával régóta adósnak éreztem magam.

Kezdetben nem tudtam elképzelni, hogy lehet érdekes filmet készíteni egy versenyló karrierjéről, viszont valahogy nem is nagyon éreztem késztetést rá, hogy megtudjam a választ. Majd jöttek az első hírek a film sikeréről, így rászántam magam, hogy megtörjem a magyar filmekkel szembeni embargómat. Valamikor a Bánk bán és a Hídember magasságában voltam utoljára moziban, magyar filmet nézni, azóta nem vitt rá a lélek. Most, hogy túl vagyok a Kincsemen (már vagy három hete), egyrészt el kell ismernem, jó lett a film, de valahogy megtartotta azt a jellegzetes magyaros ízét, ami miatt szerintem a 90-es évek óta átok ül a hazai mozikon. Olyan érzés volt az egész, mintha a Hídembert néztem volna Peter Jackson rendezésében.

Olvasás folytatása


Utódok (Descendants), 2015, Kritika

Az elmúlt évek Disney terméseire könnyedén rá lehet mondani, hogy rettentő hullámzóan teljesítenek, annak függvényében, hogy mely felületre szánták alkotásukat. Míg a mozivásznon rendre decens darabokkal rukkolnak elő, addig a TV-csatornájukra meg leginkább a silány és középszerűség jelző lenne találó. Igaz, nem is felnőtt közönségnek szánják ezeket a kérdéses felületen, mégis azért lehetne egy magasabb szintű igényesség bennük az alkotásaik iránt. Főleg, hogy még így is komoly rajongótábort tudnak összeverbuválni egyik-másik brandjük iránt. Nincs ez másként az Utódokkal sem, noha napokig gondolkodtam, hogy most ez rémes, vagy középszerű élmény volt?

Olvasás folytatása


Oroszország szimbólumai 1

oroszorszag2

Régóta tervezgettem már, hogy helyet szenteljek egy Oroszországról szóló sorozatnak is, így jött a gondolat, hogy első körben érdemes lenne azokat a szimbolikus jelentőségű épületeket, jelképeket sorra venni, amelyek nem csak az oroszoknak számítanak, hanem mindenki számára hordoznak valamilyen jelentéstartalmat, illetve képesek képzettársítást csatolni Oroszországra vonatkozóan.

Olvasás folytatása


Nadia the Secret of Blue Water (Fushigi no Umi no Nadia), 1990-1991

nadia2

Netezgetés közben az elmúlt évek során párszor belefutottam egy anime képeibe, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, noha az ábrázolás világát kezdettől fogva érdekesnek találtam. Aztán, ahogy tavaly elkezdtem nézni a Slayerst és a Neon Genesis Evangeliont, valahogy elém keveredett a Nadia is. Konkrétan a fent említettek openingjeit YouTubeon hallgatva dobta fel elém a rendszer, ennek is a főcímzenéjét, ami azonnal megtetszett, így utána néztem már a sorozatnak. Több helyen SPOILERES kritika következik.

Olvasás folytatása