Hókusz pókusz (Hocus Pocus, 1993)

Vannak filmek, amelyeknek nem áll jól az idő múlása, és míg gyerek fejjel élvezi az ember, felnőttként újra nézve, már nem bizonyul olyan szórakoztatónak. Ebbe a csoportba tartozik a Hókusz pókusz is, mely a 90-es évek matiné repertoárjának egy kiemelkedő darabja volt ugyan, mára meglehetősen elfeledetté vált, persze ezzel a Disney is tisztában van, nem véletlenül jelentették be, hogy idén jön a folytatás. Jelentős részben ezért is döntöttem úgy, hogy újra elő kéne venni az alapművet, hisz gyerekkoromban láttam először, és utoljára (furcsa mód, ezt nem ismételgették agyon a tévében). Sajnos, így felnőtt fejjel, már nem tudtam úgy élvezni, mint gyerekként, ellentétben a Goonies-al, ennél vannak is olyan hibák, amelyek a film értékét jobban rontották.

Olvasás folytatása


Gorbacsov

Nem szeretnék nekrológot írni, de úgy érzem, fontos megemlíteni, hogy tegnap éjjel, 91 éves korában, elhunyt Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője, egyben a 20. század végének egyik meghatározó történelmi személye.

Olvasás folytatása


World Trade Center: Szimbólummá válás

Mivel a téma, elképzeléseimhez képest, túl hosszúra nyúlt, úgy döntöttem, hogy ketté vágom azt, így az előző részben csak az előkészítési szakaszról volt szó. Nem is ragozom tovább a bevezetést, vegyük fel újra a fonalat, immár az építéstörténetre koncentrálva.

Olvasás folytatása


World Trade Center: Nehéz szülés

Noha, már több, mint két évtizede nem áll a World Trade Center, jelentősége mit sem halványult annak, amit egykor képviselt, főleg szimbolikus téren. Sokat agyaltam már 2001-ben is azon, hogy az ikertornyokban amúgy milyen lehetett az élet a terrortámadás előtt, hogy azokon túl, miből állt a Világkereskedelmi Központ, illetve, hogy mi minden pusztult még el akkor? Az egyértelmű volt, hogy úgy az Egyesült Államoknak, mint New Yorknak, egyaránt szimbólumává vált a két torony addigra, viszont koránt sem örvendtek olyan osztatlan népszerűségnek történetük kezdetén. Sőt, sok new yorki szemében egészen az utolsó pillanatig egyfajta gúny tárgya volt a környezetétől elütő, minimalista stílusa és megalomán kivitelezése miatt. Csak hát azóta érzékeny téma a WTC-ről viccelődni. Pedig a 70-80-as években elég szép számmal keletkeztek gúnyos megjegyzések róluk. Voltak, akik két felmutatott középső ujjhoz hasonlították, mások felajánlották a NASA-nak, mint a Hold-program kiváló kilövő állomása, csak egy gumit kell a két torony közé kötni, máris kiváló csúzli lenne. Megint mások elkeresztelték Davidnek és Nelsonnak a tornyokat, utalva a Rockefeller fivérekre, de a legtalálóbb az a megjegyzés, ami úgy írja le, mintha a város megtartotta volna az Empire State Building és a Chrysler Building dobozait.

Olvasás folytatása


Pakisztáni Nyúlányka

Jó ideje megfogadtam, hogy nem leszek naprakész a Marvel filmes cirkusza kapcsán, és csak arra szánom rá magam, ami tényleg felkelti az érdeklődésemet. Nos, ennek eljött az ideje, még ha alapjáraton maga a karakter sose érdekelt igazán, de a Disney+ annyira tolakodóan nyomatta, hogy itt az új alkotása, ugyan nézzem már meg, hogy végül rászántam magam. Szerencsére nem hosszú az egész sorozat, de ennek megfelelően erős hiányérzetem is támadt a nézése közben. Alapvetően nem lett rossz, de jó sem. Olyan igazi erős középszer, aminek a kihagyásától senki nem lesz szegényebb.

Olvasás folytatása


Animációs Oscar 2010

A 2000-es évek végén indult meg az animációs filmek fénykora, ami főleg mennyiségi tekintetben tapasztalható, s körülbelül 2016 magasságáig gyakorlatilag boldog-boldogtalan animációt akart készíteni. Ebben az időszakban sok remek alkotás született, meg középszerű is, s még több hulladék. Mindehhez társult, hogy a 3D CG animáció meglehetősen felkapottá vált, míg a hagyományos, két dimenziós, kézzel rajzolt formátum jóformán eltűnt a palettáról, egyedül a kis stúdiók és művészfilmesek, valamint az ázsiaiak tartották életben. Ennek a korszaknak a kezdő megnyilvánulása, hogy 2010-ben öt jelölt közül választhattak az ítészek, melyik kapja a 2009-es animációs filmek közül az arany szobrot. S ezután gyakorlatilag állandó jelenséggé vált az öt jelöltes szisztéma (egy esztendő kivétel), miközben az is berögzült, hogy az esetek többségében a Pixar, majd váltakozva, a Disney lett kihozva nyertesnek. Ezt csak párszor törte meg egy Rango, vagy egy Pókember.

Ez az állapot azt mutatja, hogy az Oscar bizottság már a látszat kedvéért sem igyekszik komolyan értékelni az animációs műfajt. Viszont az írás sorozatomnak nem az a fő célja, hogy az Akadémiát kritizáljam. A 2010-es jelöltek ugyanis az Animációs Oscar történetének legjobb évadát képviselik. Az egyetlen év, amikor mind kimagasló alkotás, még ha magával a győztessel nem is értek egyet. S hiába voltak még remek animációk az adott évben, egyszerűen nem tudnám melyik helyére beszuszakolni.

Olvasás folytatása


Animációs Oscar 2009

Végre egy újabb esztendő, amikor nem szükséges semmit bepótolnom. Noha nem a leghíresebb animációs Oscar szezon, azért az itt szereplő művek között kettő is akad, ami a szívemhez nőtt. Nagyon nagy megfejtések sincsenek benne, de azt sem állítanám, hogy maradéktalanul elégedett volnék az összes jelölttel.

Olvasás folytatása


Animációs Oscar 2008

Nem fogok magyarázkodni, lusta voltam folytatni a sort. De most jöjjön a következő évad, melyben a 2007-ben debütált animációk “legjobbjai” mérkőztek meg az aranyszoborért.

Olvasás folytatása


World Trade Center: Prequel

Makett 1964-ben

Azt hiszem, az emberiség kollektív tudatában már kizárólag a 2001 szeptember 11-ei terrortámadás kapcsán maradt fenn a World Trade Center épületegyüttese, miközben mára jóformán elfelejtettük, hogy az ikertornyok egykor olyan mértékben részét képezték New Yorknak, annyira egybe forrtak a várossal, akár Párizs esetén az Eiffel-torony. Mikor az ikertornyok megépültek, általános közutálatnak örvendtek, minimalista stílusuk miatt, majd fokozatosan hozzánőtt a városképhez, aminek eredményeként, főleg a 80-as, 90-es évek filmjeiben, sorozataiban is gyakran visszaköszön, mint a város sziluettjének kötelező tartozéka, és olykor helyszínként is szolgált, kiváltva az addig ebben egyeduralkodó Empire State Buildinget. Számomra régóta érdekes téma, hogy mi is a World Trade Center, mármint a 911 előtti állapota? Hogy jött létre, miként vált szimbólummá, és belül hogyan is nézett ki? Mivel mindenütt csak a terrortámadásról van szó, így én ezt csak érintőlegesen fogom elővenni, az elkövetkező, kb. három részesre tervezett sorozatomban inkább a tornyok, a központ múltjával foglalkoznék. Ebben az első részben az előzményekről lesz szó.

Olvasás folytatása


Vettem egy Lego készletet

 

Több, mint húsz éve nem raktam össze új Lego készletet, és hajtott is a kíváncsiság, milyen ma ennek a márkának a terméke, meg tetszett is, amit megvettem: a bonsai fa. Eleve árban sem volt olyan eszement elrugaszkodott, pedig alapból sose volt olcsó szórakozás a Lego. Vannak pozitív és negatív tapasztalataim egyaránt, gondoltam ezeket betűkbe öntöm.

Olvasás folytatása