Kifordított rókabőr

Mikor elkezdtem nézni ezt a filmet, először a Vuk jutott eszembe, majd nagyon hamar konstatálnom kellett, hogy ez bizony messze van attól. Jó, eleve kezdhetnénk ott is, hogy valahol káröröm fogott el annak tudatára, hogy egy árva petákot sem kellett kifizetnem ezért a langyos tejjel jellegű valamiért, pedig jogtisztán jutottam hozzá. Történt ugyanis, hogy elkezdtük nézni a Csernobilt, de a 4. rész után tudatosult, hogy várni kell még a sorozat zárására. Így adta magát az ötlet, nézzünk akkor valami könnyed családi mozit levezetésképp. Kiválasztottam a Nyúl Pétert (Peter Rabbit, 2018), gondolván, csak nem lehet annyira rossz.

Olvasás folytatása

Reklámok

Ajándék prém tankok újra töltve (WoT)

Jó sok víz lefolyt már Tiszán, Dunán, na meg a Volgán is, mióta megírtam az ajándék tankokról összefoglalómat. Vagy inkább szubjektív véleményem gyűjteményét. Azóta nem csak gyarapodott az általános állomány, de a meta is sokat változott, némelyik ajándék tank is átesett némi buffon, ami valljuk be, kellett ugyan nekik, de sokat nem javítottak a megítélésükön. Ezúttal is kronologikusan megyek végig rajtuk, és továbbra sem fog szerepelni benne a T1E6, mivel még mindig nincs meg nekem.

Olvasás folytatása


She-Ra 2. évad (2019)

Jó, az első szezont Rövid kritikába foglaltam, de ez a második meglepett, pozitív irányban. Aztán a végén persze sikerült bebizonyítania, hogy nem akar megtartani nézőjének. De mindent a maga sorrendjében.

Olvasás folytatása


Marvel filmek, utoljára

Úgy érzem, nálam is kb. ezen a ponton jött el annak a belátása, hogy már a képregény filmek nem nagyon tudnak tényleg újat mutatni. Azt azért nem állítom, hogy untatnának, de egyre kritikusabban állok hozzájuk, és masszívan megválogatom, mit nézek meg moziban, és mi az, ami nem érdemli meg nálam, hogy pénzt adjak érte. Pont ebből adódik, hogy én sem fogom már tovább vinni ezt a Marvel vonulatot, a Bosszúállók: Végjátékkal lezárom ezt a témát (később még 1-1 film előkerülhet, de ilyen összefoglaló jellegűt már nem szándékozom írni). Hagyjuk is a további sallangot, így az utolsó etapra három filmet kaptunk, melyek közül egyel már foglalkoztam korábban, de itt sem feledkezem meg róla.

Olvasás folytatása


Aranyhaj 2. évad

Ilyen jó cliffhanger évadzárást rajzfilm sorozatban rég láttam, pedig masszívan ott volt benne a “most adjatok egy üres lottószelvényt” érzés. Eredetileg nem is akartam külön kritikát írni róla, de valahogy adta magát, hogy csak megérdemli a figyelmet.

Olvasás folytatása


Oroszország szimbólumai 6

Nincs a világon talán még egy híresebb város, mint Volgográd. Pedig nevét még Sztálingrádként írta be a történelemkönyvekbe. És már akkor sem leánykori nevén szólították. Szimbólumos sorozatunk hosszú szünet után, elhagyva Moszkvát, nagy kitérőt tesz a Volga partjára.
Azt hihetnénk ugyanis, hogy a sok videójáték révén sokat tudunk erről a városról, holott lényegében alig ismernénk meg azokat az elemeit, amelyeket a virtuális lövöldékben láthattunk, vagy épp a háborús filmekből megismerhettünk.

Olvasás folytatása


Állagmegóvás vagy újjáépítés?

Most, a párizsi Notre Dame kapcsán újfent felmerült a vita, hogy mennyire jó, mennyire autentikus egy műemléket újjáépíteni? Nagyjából két szemlélet feszül egymásnak, ahol az egyik fél azzal érvel, hogy az újjáépítés kiöli az eredetiséget a műemlékből, míg a másik oldalon meg azok vannak, akik a régi dicsőséget akarják visszakapni (nagyon sarkítottan fogalmazva). A műemlékvédelem számára is egy ősi dilemma, és gyakorlatilag minden országban más hozzáállás mutatkozik a téma iránt, illetve eseti szinten is eltérhet a konklúzió. Ebben a kérdésben hazai példákból is egy nagy kosárra valót találunk mindkét oldalon, ami főleg a német példával való összehasonlításból fakadt. Mivel mindkét szemléletnek meg vannak a pozitívumai és negatívumai, kicsit nézzünk is rájuk nagyítóval.

Olvasás folytatása