Konosuba (Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo!, 2016-2019)

Kellett valami könnyedebb alkotás, a meglehetősen depresszívre sikerült Madoka után. A Konosuba meg elég jó választásnak tűnt. Ez is ott volt már a radaromon egy ideje, bár bizonytalan voltam abban, hogy egy ennyire újnak számító animébe bele merjek-e fogni, főleg, hogy anno belenéztem az első részébe, és akkor nem igazán nyűgözött le az első pár perce. Jó, akkor még rá sem voltam igazán hangolódva.

Olvasás folytatása


Metallica: albumról albumra

A 90-es évek legvégén kaptam rá a rock-metal szeretetére, és mi mással kezdhettem volna az ismeretséget, mint a Metallica-val. Sajnos ekkorra, 1999-re, már bőven túl voltak zenitjükön, s a velük való találkozásom is, az ekkor újnak számító, de tartalmilag újat alig mutató S&M albummal kezdődött (ami persze kezdésnek jó volt). Ebben persze hathatós szerepe volt osztálytársamnak is, aki már ekkor nem csak nagy metal rajongó volt, de gyakorlatilag egy két lábon járó enciklopédiája volt a témának. Utólag be kellett látnom, hogy sok dolgot azért nem jól tudott, de akkor még nem nagyon volt elérhető az internet, hogy utána nézzek. Helyette ugyan voltak szaklapok, de azok meg drágák voltak, és nem feltétlenül szóltak arról, ami aktuálisan érdekelt volna.

Olvasás folytatása


Puella Magi Madoka Magica, 2011 (röviden csak Madoka)

Vannak alkotások, amelyeknél borzasztó nehezen veszem rá magam, hogy elkezdjem, vagy egyáltalán folytassam a nézését, miközben célul tűztem ki a végére jutást. Nos, ez az anime is ebbe a kosárba esett. Pedig nem hosszú, mindössze tizenkét részes, mégis vagy fél évig tartott, mire befejeztem. Ilyenkor felmerül a kérdés, ennyire rossz volt? Nos, nem, csak valahogy nem találtam meg vele az összhangot.

Olvasás folytatása


Még két Star Wars

Ezekről sem akartam megfeledkezni, de nagyon azt sem éreztem, hogy külön bejegyzést érdemelnének, így gondoltam, egybe vonom a kettő értékelését. Ezzel az írással egy időre lezárom a Star Wars témát itt, de nem véglegesen.

Olvasás folytatása


Orosz könnyűzene a rendszerváltás óta

Gyökeres változást hozott 1991, ami korszakhatárként választ el mindent az orosz közéletben úgy, mint a populáris kultúrában, válaszfalat képezve a szovjet és a szuverén orosz éra közé. Persze hajlamosak vagyunk ténylegesen falként tekinteni az ilyen korszakhatárokra, ami megtévesztő lehet, mivel minden téren folytatódott az élet, még ha a körülmények meg is változtak. Jó, a zenében már korábban megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek kialakítják a modern orosz könnyűzenét. Röpke fél év alatt hullott szét az addig állandónak hitt, de már régóta recsegő-ropogó Szovjetunió, s mindaz, ami addig közös érték volt, hirtelen nemzeti kinccsé vált. Na, de kié?

Olvasás folytatása


Klónok háborúja. A 7. évad

Ennek is eljött az ideje, hétfőn lezárult a hetedik évad, immáron teljessé téve a Klónok háborúja sorozatot. Csakhogy valamiért hasonló érzéseim vannak iránta, mint a hatodik évad kapcsán, kissé csalódásként értem meg a széria utolsó etapjának jelentős részét, amit ugyan a vége bőségesen kompenzált, de az oda vezető út nem volt épp a legszerencsésebb összeállítás. Azért ne rohanjunk ennyire előre.

Olvasás folytatása


Az orosz Star Wars

Ha már május 4-e van, vagyis Star Wars nap, akkor jöjjön egy kis ínyencség, amit nem rég találtam YT-n. Ez pedig nem más, mint Prónyin kapitány az űrben (Капитан Пронин в космосе).

Érdekes, hogy az oroszokat mennyire megihlette a Schwarzenegger főszereplésével készült Vörös zsaru, mivel Prónyin egyértelműen az ő fizimiskáját örökölte. Maga a rajzfilm egy, a 90-es évek elején készült, négy részes széria harmadik epizódja. Az egész Mihail Zajcev (Михаил Зайцев) fejéből pattant ki, aki egyszerre akarta kiparodizálni a szovjet rajzfilmeket és a nyugati filmeket, pop-kultúrát.  Ez a harmadik epizód lényegében egy Star Wars paródia lett, Tom és Jerry gegekkel fűszerezve. Grafikailag ugyan elég elavult (bár a szovjet paródia jellege miatt érthető is), míg poénjai még a nyelv ismerete nélkül is nagyon groteszkek. Mindössze hét perces az egész, de végig szakadtam rajta. Főleg, hogy a főhős sem épp egy makulátlan lovag.


Star Wars: A Klónok Háborúja (Star Wars: The Clone Wars)

Lassan közelít a hetedik évad vége, és már régi adósságomnak érzem, hogy erről a sorozatról is véleményt formáljak. Persze, akik ismernek, azok tudják, hogy mindig is pozitívan viszonyultam hozzá. Ezúttal két részre fogom szakítani a kritikát, az elsőben a 2008-as moziról, és az 1-6. évadokról lesz szó, míg a második részben a 7. szezonra kerül sor, amint kijön az utolsó része is. Ennek megfelelően, ez az első felvonás hosszabb is lesz, mint a folytatása, mivel évadonként szándékozom értékelni a sorozatot.

Olvasás folytatása


Star Wars Jedi: Fallen Order (2019)

A játék, aminek a legnagyobb achievement-je, hogy nem lett bukás. Vagy másképp fogalmazva, nagyobb lett a sikere, mint amekkora potenciál van benne. Na jó, azért nem esszük ilyen forrón a kását, valójában kimondottan jól szórakoztam ezzel a játékkal, de azért egy kicsit túl lett hype-olva. A sikerének persze roppant prózai okai vannak, amit röviden úgy írhatunk le: EA.

Olvasás folytatása


Miraculous: Katicabogár, Az utolsó kritika (3. évad)

Nem csalás, nem ámítás, erről a sorozatról nem tervezek ezek után újabb írást produkálni. Főleg, hogy a harmadik évad gyakorlatilag mindent elkövetett, hogy elveszítsem azt a maradék jóindulatomat is iránta, ami eddig még rávett arra, hogy adjak neki esélyt, holott nyilvánvaló volt, fejlődésre képtelen alkotásról van szó, de legalább eddig képes volt alkalmasint villantani valami ügyeset, illetve tartott egy bizonyos szintet. Persze, felmerül a kérdés, hogy miért húzódott eddig a harmadik évad kiértékelése, mikor még a másodiknál azt mondtam, hogy van bennem érdeklődés iránta? Az erre szolgáló válasz is szerepet játszik abban, hogy ne akarjak többé ezzel foglalkozni.

Olvasás folytatása