Elefántok a harctéren

Eredetileg ezt a szöveget nem ide terveztem, de terjedelme miatt vissza dobták, így gondoltam, akkor az újrahasznosítás jegyében itt is elfér. Remélem érdekesnek találja mindenki, és tartalmaz némi plusz információt. Az eredeti szöveget azért itt-ott módosítottam, mert bizonyos pontokon már akkor rövidítettem, ezeket kipótoltam, illetve néhol felszámoltam az ismétléseket, áthelyeztem információkat. Kicsit amúgy hosszú lett.

Az ember több ezer éve használ különféle állatokat háborúihoz, melyek közül a legelterjedtebb a ló lett, míg a legfeltűnőbb, és effektivitását tekintve, sokáig kimondottan hatásos az elefánt volt. Csakhogy az elefánt sose vált olyan általánosan alkalmazottá a csatákban, ami több ok együttesének eredménye. Ezek egyike, hogy az elefánt meglehetősen nehezen kezelhető, nagy szakértelmet igényel mind betanítása, mind irányítása (természetesen a ló is szakértelmet igényel), másik oka, hogy drága a fenntartása (lényegesen többet eszik és iszik, mint egy ló). De szintén fontos tényező, hogy a harctéri alkalmazhatósága is meglehetősen korlátozott, elsősorban inkább volt pszichológiai fegyver, főleg, hogy egy idő után különféle eljárásokat dolgoztak ki az ellene történő védekezésre.

Olvasás folytatása

Reklámok

2018 legjobb animációs sorozata: Hilda

A Kacsamesék újrázása után nem gondoltam volna, hogy lesz sorozat még idén, ami meg tud lepni pozitív irányban, és lehetőségem lesz előrébb tenni a rangsorban, mint idei animációs széria. Aztán jött a Hilda, és tarolta a mezőnyt. Igazából már a borítója azonnal levett a lábamról, így adta is magát, hogy meg kell nézni. S mivel 13 részes, így viszonylag gyorsan végig is jutottam rajta, aztán jött a sajnálkozás, hogy nincs több epizód, mert valahogy nagyon nézette magát. Gyakorlatilag a My Little Pony, az Aranyhaj és a Kacsamesék voltak képesek az utóbbi időkben erre leginkább. Szóval összességében, eljutottunk oda, hogy idén a Netflix letaszította trónjáról a Disney-t nálam.

Olvasás folytatása


Czibók László és a vadászat

Gondolom nem szükséges nagyon bemutatnom Czibók Lászlót. Egy ideje rá-ránézek a csatornájára, mert bár sok mindennel nem értek egyet a mondanivalójából, de mégis alapból egy értelmes videósnak találtam, és vannak dolgok, amikben nagyon igaza van. Nos, most sikerült árnyékra vetődnie. Sebestyén Balázs aktuális vérlázító libsi-kirohanásának hatására ő is úgy gondolta, hogy megosztja álláspontját vadász-témában. Bár, ezúttal, inkább csak csapongó gondolatokra futotta, mint valódi véleményre. Az egészben számomra az igazán bántó ebben a videóban, hogy vállára vette szakmájának védelmét, mint keresztet, és tiszteletre méltó munkát végzett ebben, csakhogy eközben meg képes egy másik szakmát úgy ekézni, hogy még csak minimálisan sem volt képes utána nézni, pedig saját bevallása szerint vannak vadász ismerősei.

Olvasás folytatása


Miraculous: Katicabogár és Fekete macska kalandjai, 2. évad kritikája (2017-2018)

Kimondottan jól sikerült a 2. évad. Miután mindenki a szívéhez kapott, lehűtendő a kedélyeket, kizárólag önmaga mércéjéhez képest értendő ez a siker, ugyanis képes volt némi fejlődést felmutatni a sorozat az 1. évadhoz képest. Persze az sokat elárul róla, hogy ehhez már a nulla alá kellett vigyem az elvárásaimat.

Ugyan nem ért még véget a szezon (a szöveg eleje még akkor készült, amikor kb. a 16. részig jutott a széria, de úgy döntöttem, hogy meghagyom ebben a formában, és utána tűzöm hozzá az azóta leadott részekkel kapcsolatos megfigyeléseimet, illetve menet közben is hozzátoldok még pár mondatot), de már nem akartam tovább húzni a kritikát, főleg, hogy elég soká lesz még itt a zárás (köszönhető a ZAG balfaszságának). Most mondhatnánk, hogy ha annyira nem lopta be magát a szívembe ez a sorozat, akkor minek is foglalkozom egyáltalán vele? Kétségtelen, hogy indokolatlanul sok figyelmet szenteltem neki, két kritika az első évadnak, plusz további ekézések itt-ott elszórva, de valahogy rendre újra előveszem ezt. Nem azért, mert utálni akarom, hanem bosszantja a csőrömet, hogy ott van benne a potenciál, csak a készítők rendre félre szabják. De kezdjünk bele a kritikába.

Olvasás folytatása


Rövid kritikák 3

Folytassuk a rövid kritikákat. Ezúttal két animáció és egy film kerül terítékre, mind idei termés, és egyikkel sem voltam megelégedve.

Olvasás folytatása


Gondolatok Puzsér Róbertről

Bámulatos, hogy Puzsér Róbert hogy képes egyszerre megtestesíteni a zsenialitást és az alpári középszert, egy igazi közéleti kaméleonként játssza el, hogy ő egész életében hiteles, és következetesen ragaszkodik elveihez. Mindezt teszi úgy, hogy elég sokat változott az elmúlt években (a véleményváltozás önmagában nem bűn, de az elkendőzése már gyanús). Számomra a semmiből bukkant fel még a Csillag Születikkel, ami ugyan nem tegnap volt, de annyira régen sem (2012). De már valahogy akkor is ódzkodtam tőle. Előtte Fáy András volt az aktuális megmondó ember a zsűriben, de nála működött ez a morcos, szigorú kritikus imázs. Ellenben Puzsérból csak valami elemi negatív kisugárzás áradt, ami miatt már tudat alatt unszimpatikussá vált, bármennyire jók voltak a meglátásai, bármennyire vicces volt nem kevés beszólása.

Olvasás folytatása


Rövid kritikák 2

Akkor essünk is neki újabb három alkotásnak. Ismét egy élőszereplős és két animáció kerül terítékre.

Olvasás folytatása