Csallány Gábor emlékkonferencia emléke

Így két nappal az esemény lecsengése után, nagyjából összeállt a kép bennem az emlékkonferencia bemutatásához, mely egyszerre volt érdekes, és igencsak leterhelő élmény is, lévén én is részese voltam a lebonyolítás néhány fázisának, főleg a végső szakaszban. Következzék egy kis személyes élménybeszámoló.

Olvasás folytatása

Reklámok

A Nagy Októberi… ami novemberben volt

Száz év hosszú idő, az ember meg szeret megemlékezni a kerek jubileumok kapcsán a történelmi eseményekről. Az a bizonyos Nagy Októberi Szocialista Forradalomként emlegetett esemény is elérte e jeles kort, immár száz esztendeje, hogy a bolsevikok lényegében puccsal eltávolították az ideiglenes orosz kormányt, és átvették az irányítást.

Olvasás folytatása


Harlem a Székesfővárosban, avagy Budapest noir (2017) kritika

Kellett kicsit ülepedjen a filmélmény, hogy elkerüljem a felesleges ajnározást, ugyanis, bármennyire élveztem a filmet bent, a moziteremben, ahogy távolodok időben a vége felirattól, úgy erősödik bennem az érzés, hogy ez így nem klappolt.

Kondor Vilmos regényeivel csak hallomásból találkoztam, viszont annyit azért hallottam róla, hogy érdekeljen a filmes adaptáció. Úgy meg különösen, hogy az 1930-as években játszódik a történet és kivételesen valóban társadalmi téma kerül előtérbe a politikai ideológiák helyett. Aztán valahogy olyan lett a végeredmény, mintha nem mozivászonra készítették volna.

Olvasás folytatása


Jacko és a tökök esete a gátlástalansággal

Mivel már a nyakunkon van a tökös hacacáré, gondoltam, ezúttal alkalomszerű darabbal jövök. Adta is magát a dolog, ugyanis pont tegnap debütált egy új attrakció, a Michael Jackson’s Halloween. Már akkor fogalmazódott bennem egy gondolat, amikor csak rákattintottam a film adatlapjára, viszont végére érve egyértelművé vált, hogy ez nem más, mint egy lelketlen, profithúzási kísérlet Jackson emlékéből, mintha a pop-királynak szüksége lenne erre, mert amúgy nem tett volna le eleget a könnyűzene történetében.

Olvasás folytatása


Miraculous: Katicabogár és Fekete Macska kalandjai, 2. évad nyitány (2017)

Egyelőre képeket nem tudok mellékelni, mert nincsenek még normális minőségben

Mi? Hogy? Mikor? Mégis mi van? Kb. ez a reakció támadt bennem, mikor megláttam, hogy kikerült az első két része a második évadnak. Gondolatban már mozdult is bennem a Zag irányába az újabb fekete pont beírása, mivel már megint ígéretet szegtek. Aztán belegondoltam, hogy talán ezúttal eltekinthetnék ettől, lévén mégis csak hamarabb jött, mint vártam. Na, nem mintha akkora rajongással kívántam volna megtekinteni a folytatást, ugyanis az első évad kimondottan negatív tapasztalata, amit megfejelt a karácsonyi speciál, nem tett éppenséggel fanná.

Olvasás folytatása


Robin Hood, A tolvajok fejedelme (1991), és ami mögötte van

A gyerekkori élmények gyakran rózsaszín szemüveget tesznek ránk, így olykor képesek vagyunk, amúgy nem túl jó dolgokat is szeretettel keblünkre ölelni, még akkor is, ha amúgy látjuk annak hibáit. Így vagyok ezzel, ha a 90-es évek két kosztümös sikerfilmjéről van szó: vagyis az 1991-es Robin Hood, a tolvajok fejedelme, és az 1993-as A három testőr. Ezúttal az előbbiről szeretnék egy egészen más felfogásban kritikát megfogalmazni, tárgyi hibáira fókuszálva inkább. Persze a rózsaszín szemüveg miatt nem vállalkozom arra, hogy pontozzam is.

Olvasás folytatása


Katicabogár és Fekete Macska 2. szezonról előzetesen

Már egy ideje érlelődött bennem, hogy összeszedettebb formában megfogalmazzam, hányadán is állok ezzel a sorozattal, illetve, várok-e bármit is a második szezontól. Az elhatározást végül az hozta meg, hogy közeledve a szezonpremierhez, szemmel láthatóan, kezd újra gyarapodni a témára vonatkozó keresés. Persze ez önmagában még nem lenne ok, hogy kattintásvadászkodjak, viszont már egy ideje kikívánkozott belőlem mindaz a negatívum, amit a Zag iránt érzek.

Olvasás folytatása