Animációs Oscar 2013

Érdekes, hogy míg a 2000-es évek kapcsán minden jelölt lista mellé össze lehetett szedni még annyi olyan alkotást, amiket méltatlanul mellőzött az Akadémia, ez a lendület valahogy a 2010-es évek elején elfogyott. Annak ellenére, hogy rengeteg animációs film jelent meg 2012-ben, mégis azt kell mondjam, hogy alig egy-két alkotást hiányoltam az öt jelöltön túl. Ekkor már egyértelműen a folytatások korát éljük, tehát kaptunk Jégkorszak, Madagaszkár folytatásokat, melyek nem mondhatók a műfaj legjobbjainak. Kaptunk Hotel Transylvania-t, ami egy remek szórakozás, de nem az a kategória, amit valaha is hiányolnék egy Oscar jelölésről.

Animációs Oscar 2012

Azon évek közé tartozik 2012, amelyekhez nem igazán van kötődésem, ha animációs témáról van szó. Oscar szintjén meg különösen, hisz az öt jelöltből csak egyet láttam premierkor, attól sem voltam elájulva, ráadásul ezúttal is jelöltek két underdogot. Utóbbiak kapcsán további érdekesség, hogy az animációs Oscar történetében az első olyan jelöltek, amiket jóval az illetékes filmszezon előtt mutattak be először. Persze nem kell itt bundázásra gondolni, csupán az amerikai mozikba küldésük csúszott nagyot.

Hogwarts Legacy (2023)

Már értem, miért nem kapott semmilyen elismerést ez a játék a Game Awards-on. Alapvetően a Hogwarts Legacy egy remek játék, de díjra jelölni, pláne nyertesnek kihozni bármilyen kategóriában, egy ennyire erős évben, mint 2023 volt, szemöldök ráncolást ért volna. Előre is bocs, de itt-ott lesz benne spoiler.

Mikor kijött a játék, a játékos társadalom el volt ájulva tőle, akkora hype alakult ki körülötte, hogy gyakorlatilag a csapból is ez folyt, ráadásul a nem sokkal később érkező Jedi Survivor iránti lelkesedést is rendesen beárnyékolta a játék sikere. Majd eltelt fél év, s mintha mindenki el is felejtette volna, még fél év múlva meg csak arra ocsúdott mindenki, hogy hoppá, ez 2023-as játék, mégse jelölték Game Awards-on.

Habsburgok 2. Sólymot cserélnénk sasra

Régóta kíváncsi voltam arra, miként is emelkedtek a Habsburgok a császári trónra, kik voltak az őseik, és mit csináltak, “jelentéktelen” svájci grófi családként. Tavaly áttanulmányoztam a mitológia ködébe vesző őseiket, akiknek a rokoni kapcsolódása teljesen homályosnak és bizonytalannak számít, de arra rávilágított, hogy a család burgund-alemann származású, és ősei főleg Elzász területén voltak birtokosok. Most a második felvonásban folytatom a sort, és terveim szerint a dinasztia alapítótól eljutok az első császárig.

Legendás állatok és megfigyelésük: a középkorban 2.

Az előző részben a történelmi, kulturális háttérrel foglalkoztam, most pedig következzenek maguk a mitikus, legendás lények, melyek csak a bestiáriumok lapjain és az emberek képzeletében léteztek.

Mivel eddig inkább csak a bestiáriumok keletkezésével foglalkoztam, azok tartalmára áttekintő jelleggel ki kell térnem. A legtöbb munka inkább amolyan összefoglalója kora tudományos ismereteinek, és mint ilyen, bár törekszenek a teljességre, az állatvilág bemutatásánál komoly kompromisszumok figyelhetők meg. Míg a Physiologus közel félszáz állatot mutat be, vegyesen valódit és fiktívet, addig Thomas of Cantimpré már több százat, melyek között szép számmal akad olyan is, amit ő maga fabrikált más művek félrefordítása révén.

Még kukacosabb a homokozó

Két éve volt már a Dűne első része, aminek megnézése után úgy voltam, hogy kell ennek a folytatás, leginkább azért, hogy értelmezhető legyen mindaz, amit bemutatott. Na ehhez képest nekem az volt az érzésem, hogy a két filmnek annyi köze volt egymáshoz, hogy a második rész pont ugyanott folytatta, ahol az elsőt elvágták. Félreértés elkerülése végett, témánk alanya nagyon is remek film lett, nekem elsősorban az arányokkal volt gondom.

Hi-fi Rush korrektebb hangon

Tavaly év elején a semmiből robbant be ez a játék, és az első videók, képek alapján rögtön úgy éreztem, hogy ezt egyszer ki kell próbálnom. Nem azért, mert akkora nagy megfejtés lenne az alkotás, csupán volt egy feel good aurája, ami vonzott benne. Végül csak év végén húztam be Steam-en, majd kipróbálása után nem sokkal rittyentettem róla egy eléggé indulatos írást. Most ezt szándékozom árnyalni a második felvonással. A véleményem a játékról csak minimálisan változott, szóval továbbra is elég nagy csalódásnak tartom.

Nimona (2023)

A Netflix tavaly nagyot durrantott a Nimonával, ami eléggé kétes hírnévre tett szert, lévén a közönség egyik fele az egekbe magasztalta, míg a másik fele ki volt akadva a szokásos Netflix húzásokon. Annyi bizonyos, hogy a Disneynek most fájhat a feje, mivel a századik évfordulóra csak egy Wish-re futotta neki, miközben lehetett volna egy Nimonája is, ha nem szántja be a Blue Sky-t.

Legendás állatok és megfigyelésük: A középkorban

Mikor a blog tíz éves évfordulója alkalmából bevállaltam a középkori kriptid témát, már akkor sejtettem, hogy vastag lesz a feldolgozandó anyag. Végül is meglepett, mennyi információn kellett átrágjam magam, így értelemszerűen ketté kell vágjam az írást terjedelmi okokból. A konkrét lények bemutatása előtt ugyanis némi felvezetés szükséges.

A téma címadása is adta magát, lévén Rowling meglepően hűen utánozta a középkori bestiáriumokat, valamint nem szerettem volna a kriptid kifejezést használni. Erre máris adok indoklást.

Sailor Moon 2. évad (1993-1994)

Mindig felül írja a szándékainkat az élet. Eredetileg például az SM-et sem terveztem tovább nézni, aztán mégis úgy alakult, hogy elkapott a gépszíj. Először csak arra voltam kíváncsi, mégis milyen a második évad elejének specialitása, az “Elf saga”, majd a többi is jött magától. Igaz, olyan tempóban nem tudtam nézni, mint az első szezont, holott rövidebb annál (sőt, ha a fő sztorit nézzük, talán az összes szezon közül a legkurtább), ami részben annak köszönhető, hogy napi 2-3 epizódnál többre nem futotta az időmből, meg valahogy ez a Black Moon ARC annyira nem tudott lekötni.