Jacko és a tökök esete a gátlástalansággal

Mivel már a nyakunkon van a tökös hacacáré, gondoltam, ezúttal alkalomszerű darabbal jövök. Adta is magát a dolog, ugyanis pont tegnap debütált egy új attrakció, a Michael Jackson’s Halloween. Már akkor fogalmazódott bennem egy gondolat, amikor csak rákattintottam a film adatlapjára, viszont végére érve egyértelművé vált, hogy ez nem más, mint egy lelketlen, profithúzási kísérlet Jackson emlékéből, mintha a pop-királynak szüksége lenne erre, mert amúgy nem tett volna le eleget a könnyűzene történetében.

Miraculous: Katicabogár és Fekete Macska kalandjai, 2. évad nyitány (2017)

Egyelőre képeket nem tudok mellékelni, mert nincsenek még normális minőségben

Mi? Hogy? Mikor? Mégis mi van? Kb. ez a reakció támadt bennem, mikor megláttam, hogy kikerült az első két része a második évadnak. Gondolatban már mozdult is bennem a Zag irányába az újabb fekete pont beírása, mivel már megint ígéretet szegtek. Aztán belegondoltam, hogy talán ezúttal eltekinthetnék ettől, lévén mégis csak hamarabb jött, mint vártam. Na, nem mintha akkora rajongással kívántam volna megtekinteni a folytatást, ugyanis az első évad kimondottan negatív tapasztalata, amit megfejelt a karácsonyi speciál, nem tett éppenséggel fanná.

Robin Hood, A tolvajok fejedelme (1991), és ami mögötte van

A gyerekkori élmények gyakran rózsaszín szemüveget tesznek ránk, így olykor képesek vagyunk, amúgy nem túl jó dolgokat is szeretettel keblünkre ölelni, még akkor is, ha amúgy látjuk annak hibáit. Így vagyok ezzel, ha a 90-es évek két kosztümös sikerfilmjéről van szó: vagyis az 1991-es Robin Hood, a tolvajok fejedelme, és az 1993-as A három testőr. Ezúttal az előbbiről szeretnék egy egészen más felfogásban kritikát megfogalmazni, tárgyi hibáira fókuszálva inkább. Persze a rózsaszín szemüveg miatt nem vállalkozom arra, hogy pontozzam is.

Katicabogár és Fekete Macska 2. szezonról előzetesen

Már egy ideje érlelődött bennem, hogy összeszedettebb formában megfogalmazzam, hányadán is állok ezzel a sorozattal, illetve, várok-e bármit is a második szezontól. Az elhatározást végül az hozta meg, hogy közeledve a szezonpremierhez, szemmel láthatóan, kezd újra gyarapodni a témára vonatkozó keresés. Persze ez önmagában még nem lenne ok, hogy kattintásvadászkodjak, viszont már egy ideje kikívánkozott belőlem mindaz a negatívum, amit a Zag iránt érzek.

Pónik és mozi. Mire megy a Hasbro nagy vásznon?

Mikor tavaly belekezdtem az MLP sorozat nézésébe, megfogott a gondolata, hogy idén film is érkezik hozzá, így növekvő kíváncsisággal vártam a premiert. Ez most eljött, bementem, megnéztem, kijöttem. Ha gonosz akarnék lenni, kb. ezzel teljes körűen leírhatnám a filmet. Súlyos hiányérzetem támadt mozizás közben, s mire a végére értem, felerősödött bennem, hogy ez egy durva kapufa lett végül. Úgy tűnik, az EQG hibáiból csak keveset tanultak a Hasbronál.

Wacky Races, új sorozat (Flúgos Futam, 2017)

Ha lehetne kultgyalázásért börtönbüntetést kiszabni, én a kivégzésre szavazok.

Az utóbbi hetekben jó pár sorozatot kukáztam egy-két epizód megtekintése után, de ennyire gyorsan még nem küldtem címet a “soha-ne-folytasd” kategóriába. A Mysticons simán unalmas volt (pedig ígéretesnek tűnt az első rész alapján), míg a Hotel Transylvania legalább adott egyfajta guilty pleasure/trash élményt. De ez…

Vampirina, mert vámpírból sose lehet elég

A Disney ezúttal megmutatta, hogy van lejjebb a Monster High-nál. Az új sorozatuk, a Vampirina, úgy alapból a kisebbeknek lett ugyan szánva, és ahhoz képest még okénak is mondható, viszont ékes példája annak, merre megy manapság az animáció világa. Egyelőre a sorozatnak még csak az első részét volt szerencsém megnézni, de azt már így előzetesen könyvelhetőnek tartom, hogy végig fogom kísérni, mert amúgy érdemes a figyelemre.