Nem olyan rég írtam egy összefoglalást a Metallica albumairól, és annak apropójából arra jutottam, hogy még legfeljebb egy album van bennük. Nos, ez az album elérkezett, és a teljesítményét nézve, nem lennék meglepődve, ha beigazolódna a prognózisom. Mikor a Chasing Light-ot meghallgattam, még úgy vélekedtem, hogy olyan címet adok ennek az írásnak, hogy: Egy jó Curriculum Vitae a 72 Seasons. Nos, a 72 Seasons hosszú távon leginkább csalódást okozott, na nem azért, mert rossz lenne, hanem mert ott van benne az ígéret egy jó korongra, mégse sikerül teljesítenie azt.
A 90-es évek legvégén kaptam rá a rock-metal szeretetére, és mi mással kezdhettem volna az ismeretséget, mint a Metallica-val. Sajnos ekkorra, 1999-re, már bőven túl voltak zenitjükön, s a velük való találkozásom is, az ekkor újnak számító, de tartalmilag újat alig mutató S&M albummal kezdődött (ami persze kezdésnek jó volt). Ebben persze hathatós szerepe volt osztálytársamnak is, aki már ekkor nem csak nagy metal rajongó volt, de gyakorlatilag egy két lábon járó enciklopédiája volt a témának. Utólag be kellett látnom, hogy sok dolgot azért nem jól tudott, de akkor még nem nagyon volt elérhető az internet, hogy utána nézzek. Helyette ugyan voltak szaklapok, de azok meg drágák voltak, és nem feltétlenül szóltak arról, ami aktuálisan érdekelt volna.
Gyökeres változást hozott 1991, ami korszakhatárként választ el mindent az orosz közéletben úgy, mint a populáris kultúrában, válaszfalat képezve a szovjet és a szuverén orosz éra közé. Persze hajlamosak vagyunk ténylegesen falként tekinteni az ilyen korszakhatárokra, ami megtévesztő lehet, mivel minden téren folytatódott az élet, még ha a körülmények meg is változtak. Jó, a zenében már korábban megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek kialakítják a modern orosz könnyűzenét. Röpke fél év alatt hullott szét az addig állandónak hitt, de már régóta recsegő-ropogó Szovjetunió, s mindaz, ami addig közös érték volt, hirtelen nemzeti kinccsé vált. Na, de kié?
Ha azt mondom, orosz könnyűzene, az emberek kilencven százalékban a Katyusára és a Tatura fognak asszociálni, esetleg akadnak páran (főleg Hobo rajongók), akik tudják kicsoda Vlagyimir Viszockij (Владимир Высоцкий), vagy emlékeznek még a Pussy Riot letartóztatására. Ezzel az írással egy új sorozatot kívánok elindítani, ezúttal mellőzve a számozást. Először röviden áttekintem a szovjet, majd a rendszerváltás utáni orosz könnyűzene történetét, aztán szemezgetni fogok a különféle témákban. (FIGYELEM: az aláhúzott nevek Youtube linkeket tartalmaznak!)
Kicsit hosszú kihagyás volt ez, de jelenleg egyéb elfoglaltságok vonják el a figyelmemet. Addig is egy kis zenei kikacsintás következzék:
Idei klip, ami azonnal megfogott a grafikájával, és valami haláli az egész ötlet is, hogy három kortárs orosz zenei formáció kooperálva szerepel benne. Nálam rögtön az év animációja lett belőle. Amúgy kellőképp feminista tartalma miatt lehet sokakat inkább triggerelni fog. Maga a dalszöveg amúgy csak felületesen értelmezhető a videó képi világával, mivel maga a klip inkább egy disztopikus maffiaháborút ábrázol, még a dalszöveg sokkal inkább szól arról, hogy az emberek fene nagy jólétükben annyira nem tudnak magukkal mit kezdeni, hogy már egymásra irigykednek, és elégedetlenek azzal, amijük van.
Következzék egy szovjet film. Nehéz a kultfilmeket néha megérteni, miért is válnak olyan népszerűvé. Az Assza kimondottan az a fajta, amit talán csak az oroszok érthetnek igazán, főleg, hogy nélkülözi azokat az univerzális tartalmakat, amelyek a nemzetközi értékelést feljebb tornászhatnák (ennek ellenére talán az egyik legismertebb szovjet film). Elsőre nem is nagyon tudtam behatárolni, milyen műfajba sorolható. Egy ízig-vérig művészfilm, amit talán csak megfelelő csillagharcos szint felett lehet befogadni.
Ha még meg van szüleid, nagyszüleid “bakelit” gyűjteménye, nézd át, és nagy eséllyel legalább egy akadni fog benne, amelyet a Melodija adott ki. Eme név sokak számára mégis ismeretlenül csenghet, pedig a 20. század második felének egyik legnagyobb számokat produkáló kiadó-vállalata volt, és még ma is aktív társulat, amely prominens tagja az orosz zeneiparnak. Röviden nézzük át a történetét.
Foma blogja 