Legendás állatok és megfigyelésük: a középkorban 2.

Az előző részben a történelmi, kulturális háttérrel foglalkoztam, most pedig következzenek maguk a mitikus, legendás lények, melyek csak a bestiáriumok lapjain és az emberek képzeletében léteztek.

Mivel eddig inkább csak a bestiáriumok keletkezésével foglalkoztam, azok tartalmára áttekintő jelleggel ki kell térnem. A legtöbb munka inkább amolyan összefoglalója kora tudományos ismereteinek, és mint ilyen, bár törekszenek a teljességre, az állatvilág bemutatásánál komoly kompromisszumok figyelhetők meg. Míg a Physiologus közel félszáz állatot mutat be, vegyesen valódit és fiktívet, addig Thomas of Cantimpré már több százat, melyek között szép számmal akad olyan is, amit ő maga fabrikált más művek félrefordítása révén.

Még kukacosabb a homokozó

Két éve volt már a Dűne első része, aminek megnézése után úgy voltam, hogy kell ennek a folytatás, leginkább azért, hogy értelmezhető legyen mindaz, amit bemutatott. Na ehhez képest nekem az volt az érzésem, hogy a két filmnek annyi köze volt egymáshoz, hogy a második rész pont ugyanott folytatta, ahol az elsőt elvágták. Félreértés elkerülése végett, témánk alanya nagyon is remek film lett, nekem elsősorban az arányokkal volt gondom.

Hi-fi Rush korrektebb hangon

Tavaly év elején a semmiből robbant be ez a játék, és az első videók, képek alapján rögtön úgy éreztem, hogy ezt egyszer ki kell próbálnom. Nem azért, mert akkora nagy megfejtés lenne az alkotás, csupán volt egy feel good aurája, ami vonzott benne. Végül csak év végén húztam be Steam-en, majd kipróbálása után nem sokkal rittyentettem róla egy eléggé indulatos írást. Most ezt szándékozom árnyalni a második felvonással. A véleményem a játékról csak minimálisan változott, szóval továbbra is elég nagy csalódásnak tartom.