Most egy minisorozat első felvonásába kezdek bele, amit szándékom szerint még legfeljebb két folytatás fog követni. Elsőként magával, Hugo híres regényével foglalkozom, majd a folytatásokban egy-egy adaptációjával.
Azt hiszem, nagyon nem kell bemutatni senkinek A Nyomorultakat, noha gyaníthatóan a bibliophileket leszámítva, kevesen olvasták el a regényt, és hogy őszinte legyek, nem kárhoztatok ezért senkit. Úgy másfél éve gondoltam egyet, és ha már a Karamazov testvéreket és a Háború és békét elolvastam, akkor ezt sem ártana pótolni. Kicsit meg is bántam, már az elején, és ez a véleményem csak keveset változott az utolsó oldal befejezése után is. Persze, nem arról van szó, hogy rossz lenne, hanem inkább a befogadhatósága nem az én ízlésemhez igazodik. Nem célom irodalmi elemzésbe bonyolódni, inkább a benyomásaimat írom le, valamint az alapmű viszonyát úgy nagy általánosságban az adaptációival.
Foma blogja 