Elsüllyedt világok (Les Mondes engloutis, 1985)

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb rajzfilmes élménye volt ez a sorozat, ami egyszerre volt érdekes és rémisztő élmény is számomra. Én még azon generációhoz tartozom, akik az 1980-90-es évek fordulóján látták, akkor is csak az első évadot, mivel valamilyen oknál fogva, a második szezon nem került már hazai tévékbe. Csak jó másfél évtizeddel később, már a Minimax vette elő újra, és készíttette el a második évad szinkronját, így az már kimaradt az életemből. Ezúttal pont emiatt csak az első sorozatra fogok koncentrálni.

Könyvélmény: A Nyomorultak (Victor Hugo, 1862)

Most egy minisorozat első felvonásába kezdek bele, amit szándékom szerint még legfeljebb két folytatás fog követni. Elsőként magával, Hugo híres regényével foglalkozom, majd a folytatásokban egy-egy adaptációjával.

Azt hiszem, nagyon nem kell bemutatni senkinek A Nyomorultakat, noha gyaníthatóan a bibliophileket leszámítva, kevesen olvasták el a regényt, és hogy őszinte legyek, nem kárhoztatok ezért senkit. Úgy másfél éve gondoltam egyet, és ha már a Karamazov testvéreket és a Háború és békét elolvastam, akkor ezt sem ártana pótolni. Kicsit meg is bántam, már az elején, és ez a véleményem csak keveset változott az utolsó oldal befejezése után is. Persze, nem arról van szó, hogy rossz lenne, hanem inkább a befogadhatósága nem az én ízlésemhez igazodik. Nem célom irodalmi elemzésbe bonyolódni, inkább a benyomásaimat írom le, valamint az alapmű viszonyát úgy nagy általánosságban az adaptációival.

8 nő (8 Femmes, 2002), kritika

Van egy ismerősöm, aki képes beleszeretni egy filmbe, annak egyetlen momentuma által (sokszor teljesen jelentéktelen elem is lehet), majd hónapokig áradozik, hogy milyen jó is az adott film. Gyakorta párhuzamosan győzködni is szokott, hogy én is nézzem meg, amit sokszor ízlésbeli okokból megtagadok. Általában három reakciót váltanak ki bennem ezek az ajánlások: vagy nem is akarom megnézni (főként horrorfilmek esetében, azok nálam embargó alatt vannak), vagy megnézem, és valóban tetszik (ilyen volt a Vidocq), vagy egyszerűen az “ezzel mi a francot kezdjek?” érzés fog el, miután megnéztem. Nos, a 8 nő ez utóbbi kalapba került, pedig vannak érdemei.

Zak Storm, avagy gyerekek kalózosat játszanak

Már-már kezdtem lemondani a gondolatról, hogy valaha látni fogom ezt a sorozatot, pedig külön kíváncsi voltam arra, hogy a Zag Animations mit tud kihozni egy ennyire látványosan a Storm Hawks-ra emlékeztető koncepcióból? Főleg a Katicabogár után, ami, fogalmazzunk úgy, nem győzött meg. Mivel rosszul startolt nálam a Zag, így érthető módon, erős fenntartásokkal voltam a Zak Storm iránt. Ehhez képest kellemes csalódásnak bizonyult.

Balerina (Ballerina, 2016/2017)

Elérkezett a 2017-es filmfelhozatal első állomása. Bevallom, mikor megláttam ennek a filmnek a trailer-ét, nem igazán éreztem késztetést a megnézésére. Viszont miután konstatálnom kellett, hogy mennyire nincs olyan film januárban, ami kicsit is érdekelne, így törvényszerűen jött a voksom az első animációs filmre, amit fel tudott mutatni ez a hónap. Aztán ahogy kijöttem a moziteremből, belém hasított a gondolat, hogy ezért majdnem kár volt kiadni azt az 1400+ Ft-ot. A Balerina ugyanis egy minden tekintetben középszerű alkotás.