Tipikusan az a fajta alkotás, aminek már a borítóján látszik, nem érdemes sokat várni tőle. Ami mégis meglepett, hogy ennek ellenére megpróbált egy releváns üzenetet közvetíteni. Az igyekezetért jár is a piros pont, a kivitelezés sajnos így is legjobb esetben is középszerű lett.
Nagyon hosszan nem is érdemes értekezni róla, aki ilyen típusú történetre kíváncsi animációs fronton, annak ott az Iron Giant, ezt leginkább csak azoknak célszerű pótolni, akik rajongói a 3D animációnak. Már jó ideje kacsalogtam a gondolattal, hogy neki essek, és konkrétan meg is lepett, hogy nem tavalyi cuccról van szó, hanem már 2021-ben történt a mozipremierje.
Nagyon sokat a történetéről nem lehet elmondani, szokványos fordulatokkal operál. Igazából ez a film legnagyobb átka, hogy klisék halmozásánál nem jut tovább. Főhősünk, Barney a tipikus kívülálló gyerek, aki mivel furcsa hobbija van, és csóróként nem rendelkezik a legmodernebb kütyükkel, kiközösítve tengeti iskolai mindennapjait. Az épp aktuális új őrület, a Boobot viszont már rákényszeríti, hogy kikönyörögje a családjától egy példány beszerzését. Csakhogy amit születésnapjára kapott, valójában egy teherautóról leesett darab (átvitt és szó szerinti értelemben is). Ennek köszönhetően a robot inkább viselkedik úgy, mint egy autista kis tesó, aki mindent szó szerint vesz és rendre csak bajba kerül, és kínos szituációkba sodorja Barneyt.
Másodlagos szálként kapunk egy elég közhelyes corporate asshole vonalat is, ami miatt erőteljes Ready Player One érzése lett az egésznek. Jó, mondjuk a film minden porcikájából érződik, hogy az elmúlt húsz-harminc év sci-fi alkotásaiból lett összegyúrva, felismerhető benne az Iron Giant, a Terminator, a Ready Player One, vagy a Next Gen is.
Ha a pozitívumokat kellene sorolni, akkor elég nagy gondban vagyok, mivel kb. egy-két pontban össze lehet foglalni. Van egy kicsit a szokványostól eltérő barátság téma, ami leginkább a Luca stílusára hajaz, valamint a közösségi média árnyoldalainak kidomborítása egyértelműen a film legfőbb erénye. Jó, azért Barney nagymamája azért vitte a hátán a show-t, erősen Ed, Edd and Eddy hangulatot árasztva (ugye ott volt Rolf a kelet-európai pásztor családból származó gyerek).
Ezen felül meg minden más téren borzalmasan kiszámítható, klisétenger a végeredmény, középszerű grafikával, jobb esetben is felejthető zenével. Talán az is érzékletes, hogy így pár nappal a megnézése után úgy kell kutatnom az elmémben az emlékek iránt. Meg az is érzékletes lehet, hogy kb. egy hónapig néztem egy másfél órás animációs filmet. Rettenetesen lapos, unalmas cucc, annyira sablonos fordulatokkal, hogy már attól a falat kapartam, hogy basszus, már megint ez a klisé és meg se próbálja valahogy másképp venni a kanyart. Igazából pont ebben rejlik a film fő baja: kiszámítható, sablon klisékből építkezik, és unalmas. Valójában nem mondható klasszikus értelemben rossznak, mert amit vállal, azt nagyjából teljesíti is, nem olyan színvonalon, mint az előképei, de összességében egy decens alkotásnak tűnik. Csak épp semmi lelke.
Azon azért rendesen ledöbbentem, mikor a főhős a robotjával kiszökik az erdőbe, mondván ott biztos nem fogják keresni őket, csak épp azzal nem számolt, hogy ott se kaja, se szállás, se áram. Utóbbi a robot számára vitális volna. Egy hat-nyolc éves gyereknél még elfogadnám ezt az átgondolatlanságot, de egy kb 12 éves formánál már furán jön ki. Ez a jelenet amúgy meg rendesen prezentálja, mi a másik fő gond a filmmel. A szereplői átgondolatlan döntései, infantilis viselkedése elég hamar kiütközik. A gyerek szereplőknél még hagyján, de a felnőttek valami falrengetően kínos módon viselkednek. Ebben a gárdában lényegében Barney nagymamája az egyetlen kiragadható pozitívum, mert ő legalább groteszk humort kapott a viselkedésében.
Nos, úgy gondolom, a szükségesnél így is több energiát szenteltem a Hibás Ron kiértékelésére, mint amit megérdemelt a cucc, szóval értékeljünk. Aki akarja, nézze meg, én nem bátorítok rá senkit. Egyedül a főhős nagymamája érdemel figyelmet az egész alkotásból, amúgy kiszámítható, közhelyes, klisétenger, mellé még csak nem is igazán szórakoztató, pár jelenetet leszámítva a közepe táján, majdhogy nem unalmas. A középszerűség tökéletes megtestesülése, ambiciózus vállalásba foglalva. Ebben a kategóriában kapásból két címet is inkább javasolnék, vagyis az Iron Giant és a Next Gen mindenképp jobb választás ennél.
Foma blogja 
Hozzászólás